Melegágy Lányok, akik lányokat szeretnek

A leszbikus hajlamú nők életéről szóló kötet tulajdonképpen interjúgyűjtemény, a szerző "meleg" nőkkel folytatott riportjait (Interjú), egy Kerekasztal beszélgetését és néhány ismert személyiségtől származó Véleményeket tartamaz. Talán nem meglepő, hogy szinte kivétel nélkül magasabb iskolázottságúak a riportalanyok - tanárnő, rádióriporter, előadóművész, fotósnak, művésznek, orvosnak készülők stb. - ők azok, akik nyitottabbak, akik merik vállalni önmagukat. Az interjúk egyik központi kérdése is éppen ez: hogyan vállalható a másságnak ez a sajátos formája, különösen, ha valakinek férje és gyermeke van, vagy éppen tanárnő, vagy valamely "férfias szakma" - fegyveres szolgálat - tagja. Valójában csak kevesen engedhetik meg maguknak a nyílt szereplést. Egy tizennyolc éves tanuló, egy egyetemi hallgató még csak-csak elfogadtathatja "különc" önmagát környezetével, de "komoly" felnőtt közegben ez már nehezebb. A másság ebben az esetben különösen nehezen fogadtatható el, maguk a megszólalók is csak saját közegükben nyitottak, saját bűntudatuk, de inkább a kivűlállók ítélete miatt "bújócskára" kényszerülnek. A sok interjú, beszélgetés is elsősorban e körül a téma körül zajlik. Kevés olyan ember van, mint Makk Károly - vele az Egymásra nézve című filmje kapcsán beszélgetett a szerző -, akinek "se pro, se kontra" nincs véleménye a kérdésről, mert tiszteli mindenki másságát. A feministák és a leszbikusok kapcsolatáról, másságuk miatti egymásra utaltságukról kapunk tájékoztatást az Ombudsnő-program-iroda női információszolgálat referensének véleményét olvasva, majd a kötet végén Csiszér Nóra, Vízi János pszichiáterek, Czeizel Endre és Ádám György agykutató véleményével ismerkedhetünk meg. - Ajánlható minden felnőtt érdeklődő olvasónak.