Úton, nehéz méltósággal (Keresztury József 1870-1918)

Az Úton, nehéz méltósággal című könyv több szempontból is különleges. Egyfelől: a benne szereplő írásokat féltve őrzött, mégis elfeledett hagyatékból gyűjtötte össze, gépelgette Nyakasné Túri Klára, a szerzője pedig nem az irodalmi sikereivel tette ismertté magát. Pedig, mint az előszó fogalmaz, az 1900-as évek Zalaegerszegének egyik legmeghatározóbb alakja volt. A természet- és társadalomtudományokban jártas, kísérletező kedvű ügyvéd végül a városi közszolgálatban találta meg hivatását. Ebben a pozíciójában a becsületesség, szerénység és áldozatkészség jellemezte, írja róla a kései utód, Zalaegerszeg mai első embere, Balaicz Zoltán.
Alighanem mégsem a fentiek miatt ismeri a nevét a gyakran szelektív emlékezetű utókor. Hanem azért, mert ő volt a város nagy szülöttének, Keresztury Dezsőnek az édesapja. Most azonban a könyvnek, és a kötetben dr. Gyimesi Endre történész, volt polgármester, országgyűlési képviselő tollából olvasható életrajznak köszönhetően Keresztury József (1870-1918) újra önálló, saját arcot kaphat, méghozzá olyat, amely érzelmes, mélyen gondolkodó embernek mutatja be őt.
A kötet szerzője a jogi doktorátus megszerzése után hazaköltözött, s aktívan kapcsolódott bele a helyi köz- és szellemi életbe. 1895-ben a kerékpáros egyesület, egy év múlva a korcsolyázók elnöke lett, a fiatalokkal együtt létrehozta a Társaskört, ismeretterjesztő előadásokat tartott, jótékony célú szervezeteket támogatott, a helyei lapokban sokféle témában publikált, áramfejlesztő társaságot szervezett, vasútat szorgalmazott, de még a szőlőművelésből is kivette a részét. (E témáról is találunk tanulmányokat a kötetben.) 1899-ben vette feleségül a házasságba tekintélyes hozománnyal érkező 19 éves nemesgulácsi Eöry Etelkát. A vagyonnal jól sáfárkodott, a négy gyermekkel bővülő családnak Morandini Tamás építész tervezett házat a Mártírok útja sarkára. Tagja lett a városi közgyűlésnek, 1915-ben pedig – a korábbi városvezető lemondása után – elfoglalhatta a polgármesteri széket. A háború miatt a kezdeti sikerek után egyre több népszerűtlen intézkedést kellett bevezetnie. Ennek ellenére népszerű volt közvetlen, higgadt, barátságos magatartása és becsületessége miatt. 1918 februárjában mondott le a tisztségéről. Élete mégis válságba került. Egészsége és anyagi helyzete megrendült, házassága megromlott, a megszületett 5. gyermek az ügyvédbojtáré volt. Negyvennyolc évesen önkezével vetett véget az életének. Küzdelmeinek hevét illusztrálják sorai: Hiába állasz olyankor a vakon rohanó tömeg elé, emberszereteted odaadó lángolásával, … a fölzaklatott tömegek nemcsak maguk nem gondolkoznak, de a gondolkodást sem tűrik.
Híressé lett fia pedig így írt róla: Apám nem volt közönséges ember, bár, vagy éppen mert sohasem akarta magát többnek mutatni másoknál…rendkívül kötelességtudó …okos ember volt.