Magyarországi művészet 1300-1470 körül – I. kötet (töredék)

A nyolckötetes magyarországi művészettörténetnek ez a kötete a 14-15. századi művészet történetének az Anjouk trónra lépésétől Mátyás király uralkodásának első feléig terjedő szakaszát tekinti át, a középkori magyar állam területéről származó emlékek lehetőségig teljes bemutatására első ízben törekedve. A kötetben tárgyalt korszakban a gótika stílusjelensége uralkodik: a 14. századi periódusban megkülönböztethetők az egyes szakaszokat jellemző késői klasszikus, illetve közép-európai stílusváltozatok. Különösen nagy gazdagsággal tűnik ki 1400 táján az ún. internacionális gótika emlékanyaga, Magyarország Zsigmond kori fénykorának hagyatéka, míg újszerű megvilágításba kerül a 15. század utolsó harmadára eső késő gótikus virágkort előkészítő fejlődés is. A gótikus jelenségek mellett fokozott figyelem irányul a nem sokkal 1470 után nagyszabású kibontakozáshoz vezető reneszánsz kezdeményekre. A kötet tudós szerzői (egy-egy középkori művészeti ág legjobb hazai ismerői) a legkorszerűbb ismereteket foglalták össze a hazai emlékek fejlődéstörténeti helyzetéről, művészi értékéről. E részletes tárgyaláson alapul az a rendszeres áttekintés, amely megkísérli felvázolni a művészet központjainak földrajzi eloszlását, meghatározni a műalkotás és a művész helyét a kor társadalmában, bemutatnia a művészet sajátos témáit és azok változásait, összefoglalni a tárgyi kultúrára és az azt megteremtő művességekre vonatkozó ismereteinket. A kötetet a további munkát megkönnyítő irodalomjegyzék egészíti ki, bőséges rajzanyag (számos először itt közölt építészeti felmérés) illusztrálja. A külön kötetbe foglalt fényképek száma majdnem 2000, a kor műveinek színvilágát színes reprodukciók idézik fel.