Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Édes emlék
- 255 oldal
- Kötés: cérnafűzött, keménytáblás
- hibátlan, olvasatlan példány
- ISBN: 9786069716267
- Szállító: Hírös Antikvárium
Demeter Annuska nem volt sem történelmi hős, sem író-alkotó ember, életének tárgyi emlékei, a képeslapok mégis kíváncsivá tesznek még akkor is, ha tudjuk, hogy minden titkát már nem fejthetjük meg. A fiatal történész, Lőrinczi Dénes számára ennek a gyűjteménynek a felfedezése találkozás volt az egyszerivel és egyben a történelmivel. Egyszeri, hiszen Annuska élettörténete és képeslapgyűjteménye is partikuláris (már csak mérete miatt is), amelyik a populáris vizuális kommunikáció, illetve az írott részek rövidsége és sematikussága ellenére is képviselni tudja a történelmit, az első világháború körüli éveket. Annuska hagyatéka kommunikációtörténeti szempontból is forrásértékű, hiszen abból a korból való, amikor a képeslap, vagyis az elterjedő írásbeliség és a nyomtatásban is felbukkanó vizuális tömegkultúra közös gyermeke még egy újdonság, egy új médium volt. A Lőrinczi Dénes válogatásában nézegethető és olvasható képeslapgyűjtemény a nagy történelem kulisszáiban üzeneteket váltó hétköznapi emberek két nagy csoportját teszi láthatóvá: az otthon maradottakat képviselő nőkét és a mobilis, nagy távolságokra elvetődő férfiakét. A képeslapírás mint tevékenység hozzátartozott a női emancipációhoz, a modern nőiséghez, amint azt Monica Cure is igazolta a Picturing the Postcard című könyvében (2018). A modern nő a nyilvános térben is aktív, nemcsak a privát szférában, aki nemcsak a magánlevelezés révén tudja kibontakoztatni a szubjektivitását, hanem a nyilvánossághoz közelebb álló képeslap révén is kapcsolatok kezdeményezője, aktív tagja lehet. Demeter Annuska a képeslapok révén olyan (férfi)társaságokba kerül, amelyekbe valószínűleg saját kispolgári származása révén kevésbé kerülhetett volna. Lőrinczi Dénes kutatásai alapján számos levelezőpartnere, kiterjedt kapcsolathálója volt a fiatal hölgynek. Ezzel kapcsolatosan kérdésként merül fel az, hogy a valóságban, fizikai térben zajló találkozók formájában is fenntarthatott volna ennyi udvarlót? Feltehetőleg ez a nagyszámú levelező kapcsolat a képeslap médiumának tudható be. Akárcsak az albumkészítés, a képeslapgyűjtés is többnyire a női társadalom, a háború idején otthon maradottak tevékenysége lehetett. Az időről időre, folyamatosan érkező képeslapokat felhalmozni, gyűjteménnyé érlelni olyan vállalkozás, amit valószínűleg az tartott fenn, hogy a képeslapok nézegetése, olvasása egyféle emlékezet- vagy érzelmi gyakorlat volt, ami ilyen tekintetben a vizitkártya- és emlékalbumokkal mutat hasonlóságot. Míg a képeslapok összegyűjtéséről főként a háború idején otthon maradt nők perspektívájából beszélhetünk, nem feledkezhetünk meg azokról a férfiakról sem, akik megvásárolták a levelezőlapokat, és megszövegezték azokat. Az ő perspektívájukból ez a tevékenység a naplóírás és a levélírás rokona, tömörített változata, hiszen a képeslap ugyancsak egyes szám első személyben íródik, akárcsak egy naplóbejegyzés, azonban sokkal könnyedebb, frivolabb témákat érint, és rövidebb formulákat használ, mint a borítékban küldött, vallomásszerű magánlevelek. Nem véletlen, hogy Lőrinczi Dénesnek sem sikerült pusztán csak a képeslapok szűkszavú, sablonos szövegei alapján rekonstruálni Annuska levelezőkapcsolatainak történetét, hátterét. A képeslapok ilyen tekintetben valamelyest testreszabott üzenetek, melyek a levélhez képest kisebb mértékű szubjektivitást és szemantikailag szegényebb üzeneteket tartalmaznak. Merthogy a katonák által küldött képeslapok valójában gesztusok: a fizikai távolság leküzdésére, a honvágy kifejezésére, az emberi kapcsolatok pótlására. A képeslapgyűjtemény rávilágít tehát a 20. század eleji női és férfi nézőpontokra, azonban külön vizsgálatot érdemelnének a képeslapot alkotó képek és szövegek is. Lőrinczi Dénes válogatása is rendszerezi a képeket tartalom és technika szerint, de további ikonográfiai kutatások elvégzésre is alkalmas lehet a gyűjtemény. Vajon a képeslapokon megjelenített férfi és női pózoknak milyen jelentősége van a nyilvánvaló romantikán túl? A képeken kedvesükhöz sóvárgó férfiak vagy a férfiakat ápoló nők hogyan kapcsolódnak a haza, a nemzet, a honvágy korabeli fogalmaihoz? Hogyha a romantikus, angyalra vagy családanyára emlékeztető nőalakokat allegorikusan olvassuk, mit tudunk meg a korszak háborús étoszáról és a háborúban résztvevők imagináriusáról? És milyen helyet foglalhattak el ebben a női-férfi kapcsolatok (legyen az erotikus vagy elvágyódó, plátói)? Jelen kötet bizonyára számos kérdést felvet majd az olvasóban, a Lőrinczi Dénes gondozásában megjelenő képeslapgyűjtemény a hétköznapi ember és a kutató számára is gazdag forrást, felfedezni való történeteket rejteget. Blos-Jáni Melinda