Az "ellenség" gyermekei

Ez a tanulmány csak egy családtörténet, nevezetesen Alföldi Mihály családjának a története, mely a II. világháború végétől az 1980-as évekig követi a velünk történt, olykor hihetetlennek tűnő eseményeket! A szülők, Mihály 1982-ben, az édesanya, Matild 1989. augusztusában hunyt el, nem érték meg a rendszerváltoztatás időszakát. Az Alföldi gyerekek, a négy testvér - László, Csaba, Katalin és Vilma - az állambiztonsági iratok kutathatóvá válását követően úgy döntött, hogy kérelmezi a betekintést a családra vonatkozó iratokba. Abban biztosak voltak, hogy a családot megfigyelték, főként az apát és az 1956-os forradalom leverését követően Nyugatra távozott idősebb fiút, Lászlót! A kutatás eredménnyel zárult, kiderült, hogy a családra vonatkozó dokumentumokat egy külön több mint 200 oldalas dossziéban "Szamosi" fedőnéven gyűjtötték, s ezen anyagok zöme már nem az apára, hanem két gyermekére Lászlóra és rám, Vilmára vonatkoznak. Lászlóra vonatkozóan több külföldre telepített ügynök anyagában is találhatók jelentések.
Rólam, a belföldi III/3 ügynökök jelentettek. Az apánkra vonatkozó iratok nagy részét, feltehetően halálát követően, 1982 után kiselejtezték. A "Szamosi" dossziéból kirajzolódó kémhistória arra ösztönzött bennünket, hogy ezt a történetet meg kell írni, hiszen ez mintapéldája annak a gyakorlatnak, hogy bizonyos valós elemek más kontextusba állításával, össze nem tartozó ügyek összekapcsolásával legalább is átmenetileg el lehet érni, hogy egy valósnak tűnő, az elvárásoknak megfelelő, irracionális történet rajzolódjon ki. Testvéreim engem kértek meg a ránk vonatkozó kusza szálak kibogozására, a történet megírására. A kémhistória a történetnek csak az egyik szála, a másik ennél lényegesebb, hogy az Alföldi gyerekeket apjuk 1945 előtti foglalkozása miatt - csendőr főtörzsőrmester volt - osztályidegennek minősítették, és az úgy nevezett "X"-es kategóriába sorolták, s ezzel a három idősebb testvér továbbtanulását 1963-ig megakadályozták. Az én gimnáziumi felvételem 1959-ben egy nem tipikus külön történet, erről a későbbiekben még szólok.
A történet főszereplői részben még élnek, László (Laci) az idősebb fiú ugyan már betöltötte a nyolcvanat, én, a húga Vilma, a fiatalabbik lány, a hetvenes éveim közepén járok. A szülők, a fiatalabbik fiú, Csaba, illetve az idősebb lány, Katalin, már elhunytak. Mi, a két életben lévő testvér úgy döntöttünk, hogy a történetet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, illetve a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára anyagára építve, s azt saját emlékeikkel kiegészítve, ütköztetve, a valósághoz igazítva leírjuk! A könyvben mindvégig jól követhető, hogy mi az ÁVH, illetve a Politikai Rendőrség illetékes ügyosztályainak a verziója, s mi az ügy szereplőié...