Két dráma - Mátyás, a vigasságos - "Mi, Bethlen Gábor..."

Királydrámákkal áll szemben az olvasó (már amennyiben királynak tekinthetjük Bethlent is, aki ugyan sosem koronáztatta meg magát). És tényleg, a Mi, Bethlen Gábor erdélyi történelmünk talán legnehezebb, de egyben legtermékenyebb korszakába kalauzol, és mutatja be a megmaradás, a túlélés drámáját. A szerző közelmúltunk-jelenünk sorskérdéseit tárgyalja a távoli múltba helyezve, és teszi ezt a műfaj szabályainak megfelelően. Ám hamar rá kell jönnünk, kétarcú szerzővel állunk szemben. A Mátyás a vigasságos felszabadult vidámsága bohókás ötletei, tréfás anakronizmusai mintegy azt sugallják: az élet sokkal változatosabb, szebb lehet, ha van erőnk bajaink hangoztatása mellett másra is figyelni. Csép Sándor nagyszerűen tud elmélkedni, eszméket üttetni, de ugyanakkor mulattatni, fülbemászó dalszövegeket írni - és mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem válik hétköznapivá. (Sántha Attila)