Pözsi naplója

"A könyv első részében a szerző őszintén vall a betegségéről, a gyógyulásba vetett hitéről. Olykor rideg tárgyilagossággal ecseteli küzdelmét, máskor viszont a mély, bensőséges érzéseit tárja fel. Hiteles képet ad egy ember testi-lelki vívódásáról. A betegség legyőzésében lelki támasza a sok barát és az édesapa, akik tartják benne a hitet, amikor elkeseredik, amikor a fájdalom leküzdhetetlennek tűnik. A szerző könnyed, humoros stílusa és finom öniróniája magával ragadja az Olvasót, ugyanakkor szívbemarkoló pillanatoknak is tanúi lehetünk. A versek ugyanezt tükrözik, immár rímekbe szedve. A megszólított a Kedves, a barát, a társ, akihez érzelmesen és szenvedéllyel szólnak a sorok…"