Naplók, levelek (Kafka)

Kafkától életében mindössze elbeszéléseinek egy része jelent meg nyomtatásban, kevesebb mint tíz százaléka annak, amit megírt. Az azóta már jól ismert regényeken kívül kiadatlanul és hagyatékban maradtak fenn Kafka naplófüzetei és levelei is, amelyek jóval többet tesznek ki, mint a szorosan vett szépirodalmi életmű. Mint ismeretes, legjobb barátját, Max Brodot Kafka a végrendelkezésében azzal bízta meg, hogy mindenestül égesse el ezt a hagyatékot. Max Brod ezt nem tette meg, hanem barátja emlékéhez az adott szónál is hívebben sorra kiadta kötetetekben e hagyaték anyagát. A naplók és levelek öt különféle kötetben láttak napvilágot 1951 és 1974 között – a magyar válogatás ezek alapján készült.
E naplók és levelek elidegeníthetetlen részei Kafka életművének. Alig van még egy író, akinél a „magántermészetű” és a „hallhatatlanságnak szánt” megnyilatkozás között a határ ennyire elmosódnék. Kafka a naplófüzeteiben és a leveleiben is mindig roppant műgonddal fogalmaz, sőt számtalanszor írói vázlatot készít igazában: a napló csupa novellakezdemény és -töredék. De magánéletének rögeszmésen kísértő gondjai megszólalnak bennük metaforikus áttételek nélkül is, a napló vagy a levél közvetlenül személyes formájában, hol irodalmi pótlékul, hol kommunikáció-keresés vagy pszichoterápia gyanánt. Írni mindenesetre szinte mindvégig írt, egyazon indíttatásra, egyazon monológot folytatva hol ilyen, hol olyan formában. Ennek a töretlen írói elhivatottságnak a dokumentuma ez a könyv.