Szerelmes levelek - IRODALMI LEVÉLTITKOK (Saját képpel)

A világ technikai haladása nem jelenti a régi eszközök feltétlen kihalását. Párbajhoz a múlt század végi urak még mindig ódivatú párbajpisztolyt használtak, holott már évtizedek óta korszerűbb revolverek voltak használatban. A menyasszonyi ruha tovább viszi a középkori várúrnői öltözék padlósöprő hagyományát.
A főpincérek és karmesterek ma is frakkot hordanak. Az ünnepélyes, nagy jelentőségű eseményeknél az emberek kedvelik a régi formákat.
A szerelmes levél sem fog kihalni, amíg lesznek nők és férfiak - legfeljebb annyi lehet a változás, hogy a jövő század gyűjteményeibe a "leszbi" és "meleg" levelek is bekerülnek - a politikai korrektség jegyében. Mobil telefonon vagy Interneten kétségkívül könnyebb szerelmet vallani, de kevésbé hatásos. A szó és az elektronikus jel eltörpül, az Írás megmarad, pláne, ha kézzel írják, legalább a nevet. Évek múlva is elő lehet venni, és szipogva vagy szitkozódva a másik orra elé tartani. "Akkor még szerettél... Dokument jeszty..."
És amíg lesznek magyarul beszélő-érző Bálintok és Valentinák, addig érdekelni fogja őket, mit írt Petőfi Júliának, Ady Lédának, Attila Flórának, Radnóti Fanninak. "A szellem és szerelem" az ember fajának "két szülője", írta József Attila, a legnagyobb filozófus költőink között. Amivel februárius havának tizenegyedik napján - továbbá az év többi napjain - alkalmatosan kedveskedhetnek egymásnak az egymást szeretők, a szellem és a szerelem közös gyümölcse - válogatás félezer év hazai szerelmes leveleiből.
S hogy Bálint-nap van-e február 14-én, avagy Valentin? Arany János Hamlet-fordításában Ophélia így énekel:
Holnap szent Bálint napja lesz
Mindjárt reggel, korán;
És ablakodnál párodul,
Ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött,
Ajtót nyitott neki:
Bement a lány, de mint leány
Többé nem jőve ki.
Higgyük el, hogy Arany János angolul is, magyarul is egyaránt jól tudott!
Minél inkább ég fejünk fölött a ház és egész ostromlott várunk, ez a vén Európa annál együgyűbb és megrendítőbb szeretettel szorítjuk magunkhoz éjszakai barátunkat, a szép könyvet. Gyűjtjük, simogatjuk, megszagoljuk, és néha olvassuk is.
Tulajdonképpen nem is nagyon szép könyvekre gondolok. A nagyon szép könyv megfélemlíti és zavarba hozza az embert, akár a nagyon szép nő... Azok a legrokonszenvesebb könyvek, amelyek... úgy szépek, mint egy kedves töltőtoll vagy macska vagy pipa. Nem műtárgyak, hanem használati cikkek vagy háziállatok.... Háziasak és mégis szépek. Külső szépségük kifejezi ezt a szerető gondot, amelyet kiadójuk munka közben érzett és azt a szerető gyöngédséget, amellyel a könyvek barátja kezébe veszi ezeket.
Szóval, az olyasfajta könyveket szeretem, mint amilyeneket az Officina ad ki.
Szerb Antal (1942)