Égi játszótársak

Lázár Mária mesélte: „Tudod, aranyoskám, mikor az én férjem egyszer hajnalban jött haza, meg se rezzentem. Ő zokogva a lábam elé borult: - Drága Máriám, ne haragudjon, bocsásson meg, nagyon bánom, soha többé… - Ne folytassa, kedvesem, már visszaadtam!” Több mint száz kollégáról írok személyes emlékeket, tréfás epizódokat, szatirikus anekdotákat, akikkel együtt játszottam, s akik ma már égi játszótársaim. Kedves olvasóim, ha szeretitek a színészeket, de inkább úgy mondanám, a művészeket, és érdekelnek a róluk szóló intim történetek, olvassátok el ezt a könyvet, és nézegessétek a képeket! Ha kifelejtettem volna valakit, akivel szintén voltak élményeim, remélem, feledékenységemből nem lesz harag, mivel a túlvilágon béke, szeretet és megértés honol. Ígérem, hogy utólag beírom még itt lenn - vagy ott fenn. Benneteket pedig arra kérlek, ha eszetekbe jut egy-egy tréfás emlék - hagytam helyet a könyvben - írjátok bele, és úgy adjátok tovább! Aztán a megajándékozottak újabb anekdotákkal bővíthetik, és így tovább, és így tovább… Hiszen „adomákból vagyunk, adomákból leszünk”. Én az apám lánya vagyok. Az író, polihisztor Békés Istváné, aki elvett egy csodálatosan szép né-ma-film- színésznőt, Rita Furlanit. Olasz édesanyám négy és fél év alatt öt gyereket szült. S talán nem véletlen, hogy ikerbátyám az Operaház címzetes főrendezője. Rita nővéremtől a Vígszínház tagjaként búcsúz-unk el. Én az Örkény Színházban játszom, tanítok, írogatok, evezek (kílbótban!), és mindenre kíváncsi vagyok. Ha bővebb információt szeretnének a családomról, az életünkről és a színházról, megírtam a Hogyan lettem senki? címû könyvemben. Vagy keress a Facebookon! Az Olvasd a buszon! című zseb-könyvem rövid, szatirikus karcolatait szórakoztató olvasmánynak szántam. Most pedig égi játszó-társaimról írtam nagy szeretettel.