A Háló kalózai - Hogyan lopjunk kontinenst

A Kiskapu kiadványainak sorában ez a könyv egy viszonylag új próbálkozás, hiszen műfaját tekintve leginkább talán számítástechnikai regénynek nevezhetnénk. Aki egyaránt érdeklődik a számítástechnika, netán a digitális biztonságtechnika és a filmek iránt, az valószínűleg több olyan esetre emlékszik a közelmúltból, amikor a film rendezőjének szakmai szempontból nem igazán sikerült megfognia a témát, leginkább talán azért, mert nem is törekedett rá. Számos tipikus példa létezik az efféle digitális zöldségekre, olyannyira, hogy akár rendszertant is lehetne belőlük készíteni. Hosszú ballonkabát alatt nagy kaliberű fegyvert lóbáló, éjjel is napszemüvegben közlekedő, enyhén borostás kettős ügynök lefüggönyzött szobákban, vagy számítóközponttá alakított alagsori mosókonyhákban laptopról hekkeli a hálózatokat. A bezárt ajtókat 5 másodperc alatt nyitja ki a bevásárlókártyájával, és vagy állandóan üldözik, vagy egy egész ország hiába keresi. Hosszú hajú, testre simuló, szigorúan fekete bőr szerelést hordó, pompás mell/csípőbőség paraméterekkel rendelkező hölgy lángoló folyosókon gördeszkával közlekedik, néha gépel ezt-azt egy-egy billentyűzeten, miközben a terminál minden karakter után csipog egyet. Falakon mászik át, saját testsúlya kétszeresével rendelkező férfiakat üt ki egyetlen kecses ökölcsapással, izzasztó kihallgatásokat vészel át, a hazugságvizsgálóban kiveri a biztosítékot. A kisváros mellett az erdőben földönkívüliek landolnak, és megpróbálják elpusztítani a Földet. Tervük már-már sikerrel jár, de Joe, a meg nem értett zseni, aki civilben egyébként vízvezeték szerelő, feltöri a kódot hogy mi volt kódolva, az nem derül ki, de valamit muszáj feltörni behatol az idegen űrhajó hálózatába (vajon melyik TCP porton), és az általa fejlesztett vírust a rendszerbe juttatva megakadályozza a világvégét. Az űrhajó a végén szigorúan fölrobban, illetve kötelező stiláris elem egy olyan kütyü is, ami visszaszámlál. Nos, ez a könyv nem ilyen. Egyáltalán semmi köze ezekhez a sémákhoz. Természetesen itt is fikcióról van szó, de valódiak a módszerek, igaziak az eszközök, bármelyik helyszín vagy szereplő lehetne valóságos. Senki nem állítja, hogy egy bezárt ajtót könnyű kinyitni, hogy egy jelszót próbálgatással öt perc alatt lehet visszafejteni, és bár akadnak benne helyenként hullák is, ők is realisztikus körülmények között haláloznak el. A szerzők az igazi hekkertársadalom tagjai: biztonságtechnikai cégek vezetői, szakértői. Egyesek saját nevükön, mások álnéven szerepelnek. Az alaptéma szerint egy a számítástechnikából kiöregedett, de zseniális szakember elhatározza, hogy az afrikai pénzpiacokon fog jelentős vagyonra szert tenni, majd eltűnik a világ szeme elől. Tervéhez számos más hekkert használ fel úgy, hogy azok tulajdonképpen nincsenek tisztában sem saját szerepükkel, sem azzal, hogy valójában egy nagyobb játszma részét képezik. Minden fejezet kulcsfiguráját egy-egy szerző formálta meg, talán valamelyest a maga képére. Összességében ez a regény kiváló példa arra, hogy a szakmailag megalapozott tárgyalásmód egyáltalán nem megy az élvezhetőség rovására. Talán ezért írta róla egy külföldi fórumon valaki tömören a következőt: olvassátok és reszkessetek.