Éjszakai történet - A boszorkányszombat megfejtése

Carlo Ginzburg az elmúlt évtizedek olasz történetírásának meghatározó alakja, a bolognai egyetem népszerű professzora. 1988-tól Kaliforniában is tanít. A történettudományt megújító módszertani kísérletezés egyik vezető egyéniségeként a mikrotörténelem irányzatát képviseli. Egy másik módszertani eljárás is kötődik a nevéhez, a "történelmi morfológiának" nevezett nyomolvasó-jelértelmező elemzés, amelyet a népi kultúra és a művészettörténet területén is megpróbált alkalmazni. A magyar olvasó A sajt és a kukacok. Egy XVI. századi molnár világképe című kötete alapján ismerheti. Az Éjszakai történet a demonológia modern kézikönyve; három nagy fejezete három különböző módszerű vizsgálódást kapcsol egybe. Az első rész új történelmi magyarázatot keres arra, hogy miként került a késő középkorban a boszorkány figurája mindenféle balszerencse-magyarázat középpontjába, hogyan lett a boszorkány a "legvonzóbb bűnbak", vagyis hogyan alakult ki a néphitben az ördöggel szövetkező boszorkány képzete. A korábbi magyarázatok az eretnekekkel szemben kidolgozott inkvizíciós sztereotípiáknak a népi babonák ellen fordításáról, illetve a késő középkori nőellenesség következményeiről szóltak. Ginzburg mindezt újabb és meggyőzőbb adalékokkal egészíti ki: az összeesküvéssel vádolt zsidók és a leprások elleni 1321-es üldözési hullám, valamint az 1348-as nagy pestis utáni zsidóüldözések, a zsidók és szaracénok közt feltételezett keresztényellenes összeesküvésvád társadalom-lélektani és eszmetörténeti következményeit elemzi. A továbbiakban számos nemrég előkerült dokumentum alapján azt taglalja, hogy a boszorkányszombat képzete tulajdonképpen csak a XV. század első felében, az Alpok vidékén áll össze abban a formában, ahogy a szakirodalom tárgyalja. A könyv második része összehasonlító elemzés. Az antik mitológiából, a termékenységvarázslással foglalkozó ambivalens női istenalakokból kiindulva az európai néphitben felbukkanó varázslófigurákat és hiedelmeket tekinthetjük át a középkortól napjainkig (az izgalmas panorámában a magyar táltosnak is kitüntetett szerep jut). Ginzburg a boszorkányszombat hiedelmét végső soron az eurázsiai néphit samanisztikus szubsztrátumából eredezteti. A harmadik részben egy újabb metodológiai fordulattal az összehasonlító mitológiakutatás legtágabb köreire terjeszti ki vizsgálódását a szerző. Itt többek közt a halottak világába tett utazás történetéről, a sántaság antik mitológiában megfigyelhető jelentéseiről, a Hamupipőke-történet sok-sok változatáról olvashatunk lenyűgöző elemzéseket. Ginzburg könyve a közelmúlt egyik szakmai bestsellere szerte a világon. Olaszországban elnyerte a rangos Viareggio-díjat. A kötetet szakmailag ellenőrizte: Klaniczay Gábor.