Lovagvilág Magyarországon

Lovagok, Keresztesek, hadmérnökök a középkori Magyarországon

A kötetbe összeválogatott tizenöt tanulmány a magyar középkor 1000 és 1459 közötti időszakából a lovagi kultúra és lovagi hadviselés művelődéstörténeti, fegyvertörténeti szempontjait veszi számba. Noha más és más kiindulópontból, mindegyik arra keresi a választ, hogy mennyire épültek be a korabeli magyarországi hadviselő társadalomba a lovagi szertartások és mítoszok, milyen mértékben hatotta át a fegyverforgatókat a lovagi gondolkodásmód, végső soron pedig azt vizsgálja, hogy mennyire érhető tetten mindez a rendelkezésünkre álló forrásokból. A tanulmányok így érintik a hazai alapítású lovagrendek problematikáját, a lovas­pecsét-használat, a korai hadizászló-használat kérdéseit. A középkori hadilovakról szóló írás a téma első magyar nyelvű összefoglalása. A forráshasználat kérdéskörét a kötet – az elméleti összegzésen túl – a Szent Rasso-legendának és a humanista Aventinus magyar szempontból nagy fontosságú krónikájának értelmezése, illetve az 1459-es körmendi ütközet elemzése során mutatja be. A Kálmán- és András-kori szentföldi vállalkozásokat, valamint Szent László fiktív keresztes vezérségét bemutató írások a keresztes hadjáratok korára irányítják a figyelmet. A kötet technikai jellegű írásait, melyek a lovagi fegyverzet, az öklelőtechnika, vagy éppen a számszeríj alkalmazásának kérdéseit ölelik fel, indokoltan zárja a Zsigmond-kori hadmérnöki irodalom – Magyarországon éppen a szerző munkássága révén ismertté vált – műveinek bemutatása, melyek egyértelműen igazolják, hogy Magyarország az Anjou-kortól – szellemi tájékozódásában, az uralkodói reprezentációban – lépést tartott Európa vezető területeivel. A tanulmányok egyértelműen bizonyítják, hogy a korabeli hadtörténeti leírások és kifejezések elemzése révén új, tágabb lehetőségek nyílnak az egyes források történetiségének vizsgálatára, melyek a filológiai kutatások során is figyelmet érdemlő szempontokkal szolgálhatnak.