Szentszéki regeszták - Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon

Bónis György (1914-1985) Budapesten született és halt meg, pályafutásának azonban jelentős állomásai kapcsolódtak a vidékhez: Kolozsvárhoz és Szegedhez. A pesti piaristáknál érettségizett és a Pázmány Péter Tudományegyetemen "sub auspiciis" kitüntetéssel jogtudományi doktorátust szerzett. 1946-ban kinevezték az anyaországhoz visszatért Észak Erdély egyetemére, Kolozsvárra egyetemi tanárnak. Egyik irányítója volt az országos népi jogszokás gyűjtésnek, kutatta a székely jogot, monográfiát irt középkori társadalmaik hűbéri és rendi intézményeiről. A Bolyai Tudományegyetemről a kart követve 1947 ben jött Szegedre, ahol a sors tíz esztendőt engedélyezett számára. Folytatta középkortörténeti kutatásait. Egyetemi jegyzetet írt Eckhart Fereirrel és Begré Alajossal magyar jogtörténetből, Sarlós Mártonnal pedig máig kiválóan használható tankönyvet jelentetett meg: Egyetemes állám és jogtörténet (1957). A hatalom 1957 nyarán eltávolította katedrájáról és örökre elszakította szeretett hallgatóitól a 43 éves, ereje teljében lévő tudós tanárt. Budapestre került a Fővárosi Levéltárba. Minden erejét a kutatómunkába fektette. Tanulmányok, monográfiák sorjáztak fáradhatatlan keze alól. Feltárta középkori társadalmunk "jogtudó" (az ő kifejezése!) rétegét, és bemutatta európai párhuzamait. Újszerűen munkálta ki Mohács előtti jogink jogforrási rendszerét, és részt vett reneszánszkori dekrétumok kiadásában. Feldolgozta Buda és Pest egy jelentős történelmi korszakának teljes bírósági gyakorlatát. Tananyagot írt a levéltári szakmai továbbképzés számára, mértékadó könyvismertetései jelentek meg rangos periodikákba, és közben lankadatlanul gyűjtötte az anyagot tervezett nagy műve, a középkori egyházi bíráskodás történetének megírásához. Ereje és ideje azonbai erre már lem futotta... - B. E. kevese