Az ember tragédiája + A Noszty fiú esete Tóth Marival - Saját képpel

Ismertető: Az ember tragédiája - Madách Imre drámai költeménye megkerülhetetlen alkotás, a megannyi tragikus (és néhol egyúttal komikus) ellentmondással terhelt emberi sors egyedülálló színre vitele. A fiatal Karinthy elragadtatott sorait idézve: "Ha az Ember Tragédiájából nem maradt volna fent más, mint az a papírlap, amire Madách feljegyezte a dráma ötleteit - ha soha meg nem írja, csak a tervet a dráma meséjét, röviden, néhány szóban - ez a terv, ez a vázlat elég lett volna hozzá, hogy nevét fenntartsa s úgy emlegessék őt, mint a legnagyobb költők egyikét." -- Madách Imre alig több mint egy év leforgása alatt - 1859 februárja és 1860 márciusa között - alkotta meg a magyar irodalom talán legkiemelkedőbb drámai alkotását, Az ember tragédiáját. Arany János javításai után a mű végül 1862-ben jelent meg nyomtatásban, és bár szerzője nem színpadra szánta, 1883 óta mégis töretlenül játsszák a magyar színházak.

Az ember tragédiája nem egyszerűen dráma, hanem emberiségköltemény, az emberi lét alapvető filozófiai kérdéseit körüljáró alkotás. A feltett kérdésekre ugyan válasszal nem tud szolgálni, de utolsó sorával még talán a konkrétumnál is többet tud adni: reményt.

Ádám, Éva és Lucifer történelmen és eszméken átívelő története.

-------------- A Noszty fiú esete Tóth Marival - Mikszáth Kálmán társadalmi regényének középpontjában egy házassági konfliktus áll, melynek szereplői az elszegényedett Noszty család hozományvadász sarja Feri és az Amerikából dúsgazdagon hazatért Tóth Mihály leánya Mari. A regényhez az alapötletet egy a századfordulón megjelent hírlapi szenzáció szolgáltatta. --- Mikszáth Kálmán a századvég-századelő -- Jókai mellett -- legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentősebb mesterei közé emelik, akinek művei ma is az írót joggal megillető népszerűségnek örvendenek.