Poezii - Versek

A kortárs román irodalom egyik legtehetségesebb lírikusa a fiatal Angela Baciu. Verseinek formavilága az avantgárd szabad versre épül, ám e kibeszélő, gyakran nagyon női témákat megfogalmazó monológok egészen mélyről merítkeznek. A mindennapi menetrend személytelen ritmusa elemi, érthetetlen félelmeket szabadít fel, amelyek álmokat, titkos vágyakat, emlékeket rejtenek. Egy kamaszszerelem, a meg nem született gyermek, az elveszített ártatlanság, a hétköznapok tragikuma a létezés ünnepélyes aktusa által szentelődik meg. A lírai én szinte eggyé forr a látomásokban felidézett gyermekkori helyszínekkel, az emlékek napfényével, és e különös átalakulás eszköze a mágikus erejű, sámáni asszociációkat keltő szó:

"a nőd vagyok, mondom neked
miközben saját verseskönyveimet lapozom,
arcodból raktam össze arcomat
titokban fogok írni
hogy emlékezzek minden
hajdani telünkre, az emberekre, a hóra,
az együgyű tavaszokra, készen vagyok,
holnap
hajnaltól,
ismét szeretni fogjuk egymást...";

A szomszéd népek kortárs költészete iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlható a kétnyelvű kötet.

Balázs F. Attila és Lőrincz Mária fordításában.