Képek a kutyaszorítóból II.

Ha valaki Románia szocializmus kori történelméről és mindennapi életéről szeretne behatóbban tájékozódni, talán nem is fordulhatna alaposabb és megbízhatóbb forráshoz, mint az erdélyi író, Szabó Gyula nagyszabású munkáihoz. A sátán labdái címmel a hetvenes években megkezdett történelmi regényfolyama (1. Függőleges veszedelmek, 2. A romlás útjain, 3. Óriás fejedelem) mellett a Képek a kutyaszorítóból trilógia kötetei is az ötvenes-hatvanas évek Romániáját-Erdélyét tárgyalják. A most megjelent harmadik kötet az 1960. év fordulójától kezdi a már-már naplószerűen részletes és alapos krónikát pátriájának kisebb-nagyobb történéseiről. Merthogy nem csupán a szerző személyes boldogulása, családjának története, írói karrierje bontakozik ki a dokumentumregény lapjain, de a korabeli történelmi-politikai légkör részletes rajza mellett alapos társadalmi korrajzot is kapunk. Az ideológiai harcok és a merev irodalompolitika idején nem csoda, hogy kiemelten foglalkoztatja az írót első regénye, a paraszti világ által ihletett Gondos atyafiság című trilógia fogadtatása, a kiadás körüli hercehurca és az azt követő kritikai vita utóélete. Az Utunk szerkesztőségében munkálkodó író emlékei nyomán megelevenedik a romániai magyar irodalom háború utáni derékhadának útkeresése, kitaszítottsága és megtartó ereje. Az író azonban a közéletből legszívesebben Almásra vonul vissza, ott merít ihletet alkotó munkájához. A családi krónika kisebbnagyobb eseményei részei lesznek annak a színes kaleidoszkópnak, amely az ezernyi adat, mozzanat, történés nyomán látszik kirajzolódni. A történelmi tabló mögött pedig olykor a nemzetközi politika eseményei, például Fidel Castro színrelépése vagy Gagarin utazása is felvillannak. A Képek a kutyaszorítóból nagy lélegzetű historikus munka: a szépirodalmi igénnyel írt történeti krónikába dokumentum- és levélrészletek ékelődnek, afféle hibrid műfajú alkotást teremtve.