A Gonosz színeváltozásai - Három kamaratörténet

Saját képekkel - Ismertető: Mózes Attila tudatosan építkező íróink közül való. Ezt bizonyítja most megjelenő, sorrendben hatodik kötete is, történeteket mond el, melyeket koncepcióbeli és hangulati rokonságuk kapcsol össze. A játék és "játék" annak törvényszerűségei, az egyén mozgáslehetőségei a modellértékű játéktereken belül, ezek a kérdések foglalkoztatják a szerzőt. Az első történet időlegesen és véletlenszerűen alakult közösséget, s ebben viselkedéslélektani alapgesztusokat vizsgál. A második a művészet mint attitűd és mint létforma kettősségét, a belőle adódó feszültségeket tárja fel. A harmadik kamaratörténetében a gyermeki játék felnőtt létünk véresen és gyilkosan komoly másaként jelenik meg.
Az írások műfaji hovatartozásáról Mózes Attila ekképp vall: "Mi a kamaratörténet? A kamaramuzsika módszerét igyekszik formailag a próza nyelvére átültetni, de- sajna- a melódiát elnyomja a történet érdesebb hangja. Maradnak a dallamtalan, és egymásutániságban is egyidejűségre áhítozó szólamok, melyek többé-kevésbé önállóak ugyan, ám teljes(ebb) értéküket csak az egész összhangzatában nyerik el. A kamaratörténet az elveszett dallamot sóvárogja az összhangzás teljességében."
Mindebből kiderül, hogy nem könnyű lektúrát tart kezében az olvasó, de továbbgondolásra ösztönző, a modern széppróza számos erényét hordozó könyvvel ismerkedik meg.- További ismertető: "Belelapozás".