Kádár Kata Parasztoratórium

Életemben az volt a vágyam, hogy írjak egy igazi drámát.
És aztán megírtam, anélkül, hogy észrevettem volna.
Teljes két esztendő telt el az első és a második felvonás megszületése között, a harmadik pedig egy kis örökkévalóság után jött létre.
Az összkép lassan bontakozott.
Először azt hittem, Katával letudtam mindent, de a jelenet végi, fiúi átok: „Átkozott légy, anyám!” továbblendített.
Át akartam érezni az anyai szív megtörését.
Sok idő után tudatosult bennem: kell, hogy legyen itt még valaki, akiről a ballada szemérmesen hallgat, de aki ott tornyosul az okozatok mélyén.
A tóba veszejtett leány, a megátkozott Gyulainé, s végül a ködből előtűnő atya, Gyulai.
Én már csak halálpillanatukban érkeztem, de utoljára visszavillanó tekintetükben ott van MINDEN.

(KOPECZKY László)