Színház (majdnem) az egész világ (Regényes vélekedések színészekről és emberekről...) - Saját képekkel

Ismertető: Regényes vélekedések színészekről és emberekről, melyek a Tarka Ökörben hangzanak el - A Tarka Ökörhöz címzett exluzív csehó kedvenc műfaja továbbra is a középfajú dráma: a snapszot módfelett kedvelő, viszontag folyton egymás szavába vágó törzstagok véres valóságra menő kibeszélő-meccset vívnak a néhány évig Direktornak is becézett nagy Redaktorral, mely végkimerülésig sem tartó, ellenben hősi asztalcsapkodás során menthetetlenül és természetszerűleg fény derül a világ szerfölött teátrális voltára, valamint arra is, hogy a színház majdnem pont olyan, mint az élet - azaz, csak egyetlen dolog tudható bizonyosan: hogy létezik egy hatalmas szorító, melyben végképp összegubancolódva és egyaránt bennfoglaltatik a világ színháza és a színház világa, a maga lehető legteátrálisabb és színpadképtelenebb szokásaival és színjátékaival egyetemben.- További ismertető: "Belelapozás".

------------ Első fejezet amelyben a titokzatos szerző egyszer s mindenkorra kimondja: olvasó, ki ide belépsz, hagyj fel minden (más) regénnyel. Ez a délután is olyan volt az Ökörben és a hírneves intézmény környékén, mint a többi: korszerűtlen és kellemesen unalmas. Az égen kósza fellegek úsztak izgalmas vasbeton toronyépületek fölé, a legújabb típusú billenő teherautók által vert göbbenők olajos vizében megcsillant a bágyatag nap, a gyárnegyed felől menetrendszerűen közlekedő és csak enyhén kénszagú szél pedig egykedvűen lebegtette a táblát, melyet irodalomkritikusok egy lelkes csoportja helyezett el szerény ünnepség keretében a kocsma külső levélajtaján, és amelyen ez állt: Olvasó, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel. (A fejezetcímhez viszonyított sajtóhiba - tőlük.) Az urak, az Ökör világhírű törzstagjai, természetesen rá se rándítottak az irodalomtörténetre, mert tudták a dolgukat. Mint mindig, most is az asztalok körül ültek, és szokásuk szerint semmittevéssel foglalkoztak. Itt-ott ugyan a kártyázás esete is fennforgott, meg a snapsz unott szürcsölése is, de ezek inkább elszigetelt eseteknek tekinthetők, mert egyébként valamennyien a poggyászuk közelében tartózkodtak, hogy az első kora esti járattal beköltözzenek egy stabilabb délutánba, melyet későbbi korok aztán majd halhatatlanságnak neveznek el.