Párizsi eső - Lélektani regény

FÜLSZÖVEG
A Párizsi eső a magány regénye. A francia fővárosba érkező magyar egyetemista a szellem világa, a fény városa helyett a mindennapok ütött-kopott Párizsával szembesül: a prostituáltakkal, kétes egzisztenciákkal, kisiklott életekkel. "Olyan mérhetetlenül egyedül voltam, hogy kínomban megkettőztem magamat: ketten lettünk a magányommal" - fogalmazza meg alapvető létélményét az egyetemista. Urauskas, a litván emigráns felébreszti a hősben megbúvó szörnyeteget, amely elől nincs menekvés, s amelyet még a Mela (a valóságban Stépha, a fiatal Simone de Beauvoir barátnője) iránt fellobbant szerelme sem tud legyőzni. Az emberben lakozó ösztönök, vad szenvedélyek döbbenetes rajza ez a regény. "Egyedül vagyok a tébolyommal, és magamra maradok a bölcsességemmel... Be vagyok zárva saját magamba, azért dörömbölök olyan kétségbeesetten a falaimon" - olvassuk a regényben, amely leginkább Proust, Huxley, Gide és Cocteau műveinek életérzésével mutat rokonságot.