Tömegsír

A szatirikus alaphangú regény főszereplője egy középkorú tanár, akinek birtokán kútásás közben tömegsírra bukkannak. A regény nem a mészárlás okairól, nem annak áldozatairól szól, sokkal inkább a hazugságok, a tények elferdítésének hangsúlyozásával nevetséges ideológiák kerülnek pellengére. A regény talán legfontosabb érdeme az általánosítás, amikor konkrét földrajzi és időviszonyok kiiktatásával, a gondosan szerkesztett, pergő eseménysorban kibontakozik valami jellemzően negatív emberi.

„Grendel írásművészete a magyar prózairodalom radikális átalakulásának idején bontakozott ki, s ő pillanatokon belül e nagy mozgás centrumában találta magát - s e pozícióban nagyon jól fel is találta magát. Ízig-vérig szlovákiai magyarként írja új regényeit, de oly módon, hogy szlovákiaisága az irodalomban tulajdonképpen csupán mint külső helyi meghatározottság (íróilag szólván: mint tematika) jelentkezik, s írásainak mind tartalmisága, mind narrációja, mind retorikája túlmutat a regionális irodalom keretein. Olyan szerző ő a mai irodalomban, mint amilyen hajdanában, száz évvel ezelőtt Mikszáth Kálmán lehetett, akiről és akinek írásairól persze rögtön lehetett tudni, hogy milyen helyi meghatározottságúak (azaz hogy a szlovák-magyar együttélés területéről és történetéből származnak), de kinek irodalma eleve azt célozta meg, s azt is találta el, hogy a regionális területen kívüli minden érdeklődőnek, aki a modern irodalmiságban érdekeltnek is érzi magát, jelentőségteljes és élvezhető műveket produkáljon.” – írta Grendelről Margócsy István.