Életálmok

Különös hangulata, varázsa van Gosztonyi János Ünnepi Könyvhétre megjelent elbeszélésének, mely egy furcsa visszaemlékezés, helyesebben révedezés (révület), a narrátor előző életeinek visszaidézése. A különös időutazás a trójai háborúval kezdődik, az eseményeket az egyik görög harcos szemével látjuk, aki azon tíz kiválasztott egyike, akik a falóba zárva várják, hogy kinyithassák a kapukat. Gosztonyi János remekül érzékelteti a mitikus, történelmi szituáció emberi oldalát. Azokat a mozzanatokat, amelyek kimaradnak a tankönyvekből: a bezártak feszült várakozását, csüggedését, majd az idő múlásával egyre kimerültebbé válását, a helyzet tragikomikus, abszurd voltát a terjengő bűzzel, a megcsörrenő fegyverekkel, a kintiek okoskodásaival, a lópártiak és a gyanakvók vitáival. Ebbe a cselekményszálba épül be azután az ősi Kína elhomályosuló emléke, a vörös robbanás a fekete ég alján, az idős Rembrandt alakja a maga művészi vívódásaival, egy tizenkilencedik századi svéd hivatalnok kispolgári élettörténete, akárcsak a bécsi császári udvar, melyet pedig Leopold Huber "császárvadász" alakja nyomán elevenít fel az író. És persze felemlegeti saját gyermekkori emlékeit is. A történetfüzérnek vannak jellegzetes és sokat mondó figurái, ilyen az örök szélhámos, a bájos és megnyerő Kober, az élet és cselekvés embere vagy a héber Manasszé, akinek szigorú istene olyan furcsa parancsokat táplál a Tróját dúló görög hős szívébe, amelytől az egyre jobban elbizonytalanodik... De vajon ki mondhatja magát boldognak? Aki részt vett a történelem leghíresebb ütközetében - vérben gázolva és félig öntudatlanul vagy aki a vaksággal küzdve kutatta az élet értelmét nagy művészként? Avagy az, aki egy hosszú és békés élet után csendesen hunyja örök álomra a szemét? Nos, ki láthat bele a sors könyvébe? Senki, de az álmokból, homályos emlékekből, a múltból előbukkanó képek mozaikjainak összerakása éppenséggel nem tanulság nélkül való szórakozás.