Szabadcsapat - Dedikált

Az én nemzedékem a ferencjózsefi korban született, és a szocializmusba érkezett. Gyermekségünk idején lobban fel az első világégés tüze, valóban "nagy idők" tanúi s szereplői lettünk, ezért életünk akaratlanul is regény. Volt korszakom, midőn egyéni életet alig éltem, szinte teljesen hatalmába vett közéletünk drámája. Az életregény gyakorta önelemzés, ezt a feladatot azonban még távolinak látom, hatvanhárom esztendőmet, tekintve bármennyire is furcsának tetszik ez. Nem szeretnék adós maradni a belső csatatér képeivel, vergődéseim és viaskodásaim megvallásával. Egyelőre azonban a tegnap közéletének a drámája kívánkozott könyvbe, élmények, alakok és események nyomultak tudatomba. Ennek tulajdonítható, hogy a "Szabadcsapat"-ban keveset beszélek magamról, inkább a tűnt időt szeretném megóvni az eltűnéstől. A tegnap valóságát próbálom megörökíteni a tegnap legendáival szemben, a nagy hullámveréseket csakúgy, mint a két világháború között hazámra terpeszkedő gyilkoló csendet. Mindennemű személyi indulat vagy él nélkül róttam soraimat, hiszen mindaz, amit ebben a könyvben megírok, immár történelem. Holtakat idézek, kiket ma is élőknek érzek, és élőkre fordul a szó, akik immár halottnak tekinthetők, mert kiestek az időből. S ha múltba fordulunk - akár tudományt mívelünk, akár regényt írunk -, a történelem szemével kell szerte tekintenünk.