Medrében él I-II. - Dedikált

FÜLSZÖVEG
Az élet, melyet elvállaltam, törvényszerűen összehozott regimentnyi élő emberrel. Századnyi, aki megértette azt az igazam, mely milliókra menendő. Ha lett volna más gondom a fölmutatáson kívül, ez a regény nem született volna meg. Ott voltam hőseim között, ahogy életemben is látható tudtam lenni, így akartam. Láttatni másként nem lehet. Halomban sodorta elém az emberi világ a tagadnivalót, míg végül teremtésre szántam magam, a fikcióra, így írtam meg a Medrében él történeteit. Hogy ilyen későn, annyi líra után? Ha megéri az a regiment, akkor még nem késő; az Élet minden nap ütközet előtt áll, viaskodik, és én még viaskodom vele. Nincs megállás, és ha lészen - az is az enyém, a végső. A regény szerelmesen mai és reményesen bizakodó vételű téma; a folytonosság sugallja a III. kötet megírását is.