388-as zárka

Baráth Gyula. Költő. Aokan furcsállva felkaphatják a fejüket. Baráth Gyula költő?! Tán más jut az eszükbe. Baráth Gyula vagány, a hétpróbás, a bűnöző, rafinált, kanyhaló cigány, a kutya, a tróger, a barát - a jó, a rossz barát. A bohóc. Ezzel sokakat szíven ütött már. A régivágású, a becsületes zsivány. A becstelen, a csaló fráter, a dúvad, kit ellenségnek senki nem kíván akit kevesden szeretnek igazán, mégis irigyelt alak. Ezerarcú. Ember. Társ, apa, hitves, üzletfél. Valaki, aki vállalja magát, ezerarcúságával. Bizton mondhatom, sorsán felvillan ezernyi szín, árnyalat, az élet minden mélysége és magassága, mocska, szennye, árulása és áldása. Kivételes figurája a magyar alvilágnak, éjszakának. Versekkel áll az olvasó elé, ízekkel, képekkel, amelyek megragadnak bennünk, nyersességükön átsüt a való, az élet, az életünk. Lesznek, akik az mondják, honnan ez a bátorság? Lesznek, akik fanyalognak, értőn jambusok után kutatnak - tegyék. Igen, igaz bátorság ez, felvállalni mindazt amik vagyunk, érkezzünk bárhonnan, bármilyen terhekkel vállainkon - ha mást nem, ezt megtanulhatjuk tőle - érdemes. Szabadságot nyerünk általa. Itt ez a pár vers. Írodott falak között szabadon, és szabadon, falak között. Isten segítsen mindannyiunknak meglelni az igazi szabadságot.