Artmagazin 102 - 2018/1.

Az Artmagazin cikkei a kortárs és klasszikus művészet témakörében jelennek meg a magyar és a nemzetközi eseményekre, kutatásokra, irányzatokra, trendekre egyaránt fókuszálva. Érdeklődésünk a határterületekre is kiterjed: divat és design éppúgy téma nálunk, mint mondjuk a színházművészet, építészet, zene képzőművészeti kapcsolódási pontjai.

Címlapunkon egy mutatós torta, Martí Guixé ex-food designer alkotása, amelyről nehéz eldönteni, hogy konyhai dísztárgyról vagy valódi ételről van-e szó. Műfaji határokon egyensúlyozó dizájnterméknek neveznénk, ha nem kellene azzal szembesülnünk, hogy már rég nincsenek határok. Jelenlegi helyzetünk ugyanis a totális dizájn állapotaként írható le. Az ember korában, vagyis az antropocénben nincs olyan terület, amely mentes lenne az emberi tevékenység hatásaitól, egyszóval nincs is dizájnon kívüli lét. Mi pedig nem tehetünk mást, mint hogy tallózunk az ember alkotta környezet egészét felölelő témában. Idei első lapszámunkban körüljárjuk a food design felkapott, de kevéssé körvonalazott fogalmát, alfajait, étvágygerjesztő és ehetetlennek tűnő kompozíciókkal szemléltetve. De szó esik dizájnklasszikusokról és kortársakról: összevethetjük az amerikai dizájner házaspár, Charles és Ray Eames modernista, funkcionalista, ugyanakkor testformához igazodó, kényelmes kagylószékét fiatal hazai építészek kéznél lévő anyagok váratlan párosításával kialakított bútoraival. A kényelmetlen építészetet (uncomfortable architecture) nevében is felvállaló au műhely betonülőkés PVC-cső bútora első látásra nem tűnik kényelmesnek, ám nem is a komfortérzet az elsődleges vagy egyetlen cél, amit egy építész vagy tárgyalkotó kitűzhet maga elé, ahogy azt a kreatív csoport megfogalmazta. Változik a szemlélet, de változik az anyag és a technológia is. A hatvanas-hetvenes évek jolly jokere a korszerű tulajdonságokkal rendelkező műanyag volt, a divatos termékek is mind ebből készültek, a nejlonharisnyától a pilleszékig. Ma a mindent elborító műanyag inkább szitokszó; a jövő régészei valószínűleg nem tudnak majd olyan mélyre ásni, hogy ne a lebomlásra képtelen plasztiktörmelékben turkáljanak. Lehet, hogy a manapság szinte fetisizált 3D nyomtatás a csodálatos lehetőségek mellett szintén a tárgyklónok özönét zúdítja majd ránk, s nemsokára már visszavágyunk abba a korba, amelyben még csak agyag volt a kezünk ügyében. Ami egyébként évezredek óta ki sem ment a divatból, vegyük csak a kerámiaszakkörök felvirágzását vagy az egyedi étkészletek és vicces porcelánnippek reneszánszát. Interjúalanyaink megosztják velünk a tárgyalkotás misztériumát és pragmatikus oldalát, megtudhatjuk tőlük, hogy az új trend a kézművesség, az esetlegesség és tökéletlenség egyedi szépsége lesz. Szerzőink és beszélgetőtársaink megmutatják a tárgyakba zárt emlékeket, történeteket, sorsokat, és szóra bírják még a biciklialkatrészt, a cekkert, a téli fagyit vagy egy budapesti bérház rejtőzködő üvegablakát is. (Sz. R.)

Artmagazin 102. szám
TARTALOM

ARTANZIX

Műkereskedelem
Martos Gábor: A MŰKERESKEDELEM MEGVÁLTÓI
2017 nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei

Kiállítás
Lépold Zsanett: TECHNIKAI TÖKÉLY ÉS IDŐTLEN ESZTÉTIKA
Charles és Ray Eames a Vitrában

Interjú
Szilágyi Róza Tekla: KÉNYELMETLEN ÉPÍTÉSZET
Beszélgetés az au műhely tagjaival, Ghyczy Dénes Emillel és Szederkényi Lukáccsal

Tanulmány
Schneider Ákos: DESIGN AZ ANTROPOCÉN KORBAN

Food design
Geiger Bianka: ÉTELMŰVEK

Interjú
Szikra Renáta - Lépold Zsanett: AZ ÚJ TREND A SZÉP LESZ
Interjú Lublóy Zoltán porcelántervező művésszel

Designtörténet
Mayer Kitti: MERT EZ MŰANYAG!
Időutazás az ötéves tervtől a PVC-fotelig

Műteremben
Fáy Miklós: AZÉRT EZ MÉGIS EGY DARAB FA, MEG A LEKVÁR, AMI RAJTA VAN
Műtermi interjú Roskó Gáborral

Építészettörténet
Boros Géza: TERVEZTÉK SCHWARCZ ÉS HORVÁTH MŰÉPÍTÉSZEK

Gutenberg-galaxis
Szkárosi Endre: ERRŐL TUDNÉK ÍRNI
Hajdu István: Bernát András - A táj konfigurációja