Szótáríró királyfiak

Maróti Réka illusztrációival Most bemutatom eddigi talán legbizarrabb rajzaimat. Az illusztrációk Varga Éva kissé szürreális történeteihez születtek.
A szövegkörnyezet gyorsan változik, nem is lehet időben behatárolni. Imitt-amott fellelhető némi utalás a korra vonatkozóan, de talán nem is ez a lényeg, hanem az emberi érzések. A felsőbb hierarchia származékai is ugyanúgy gondolkodnak, éreznek, mint akármelyikünk. És telik-múlik az idő. Ahogy a borítón felsorakozó koronák is jönnek-mennek a palotába. Kicsit magyaros, kicsit fájdalmas, kicsit szürke. De vannak benne apró kis színfoltok, melyeknek lehet örülni.
A könyv képei hamar születtek, de egyszerűségüket szeretem. Kis tusrajzok, melyeken talán lehetne még finomítani. (Visszagondolva igen idegennek éreztem először újra tusba meríteni a tollat… Utoljára általános iskolában tettem ugyanezt… Régen volt már…)
Utólag látom, hogy lett volna talán még jobb, melyik vonal, hol fölösleges. De talán így van jól. Akkor ez kívánkozott ki belőlem. Ezt szülte az olvasott szöveg, melyből imitt-amott azért idézek.

Kis megbotlásaim ellenére szeretem a könyvet, szeretem, mert az első. És talán mindenki így van vele, amikor érzi, ez bizony valami olyasmi kezdemény, melyhez ténylegesen odaadta magát. Egy kis részét. Nem csak valami álszöveget, álszámokat. És ezért bizony nagyon hálás vagyok a kiadónak is, legfőképpen Dr. Balázs Tibornak, hogy nem utasított vissza, hanem szeretettel fordult hozzám. Köszönöm.