A szivárványgyermek

Szivárványországban földi utazásukra készülnek a még meg nem született gyermekek. Izgalmas terveik vannak: nagyszerű találmányokkal, mély színészi teljesítményekkel, szebbnél szebb költeményekkel, festményekkel kívánják jobbá tenni a világot. Egyedül Naomi nem vesz részt a tervezgetésben… ő a szivárvány színeivel játszik… Arra a kérdésre, hogy mit szeretne tenni a földön, azt válaszolja: „Azt szeretném, ha mindenki, akivel csak találkozom, elgondolkozzon azon, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben” – „Mindenki? Hogyan tudod ezt elérni?” – kérdezik a többiek. – „Ez igazán egyszerű: egy kissé másnak kell lennem. Talán zöld hajúnak, vagy lila szeműnek, esetleg teljesen szivárványszínűnek.” Naomi tehát más lesz. Down-kórosként érkezik a világra. A földön minderről Naomi leendő szülei nem tudnak. Ők egyszerűen csak nagy örömmel várják második gyermeküket. És a kilencéves Jakabnak, aki hamarosan Naomi bátyja lesz, egészen más gondjai vannak: ő most szerelmes, de sajnos Szelina nem törődik vele… Edith Schreiber-Wicke a német nyelvterület egyik ma élő legjelentősebb gyermek- és ifjúsági könyv szerzője. Egyszer az alábbiakat nyilatkozta a műveivel kapcsolatban: „Javíthatatlan optimista vagyok. Még mindig hiszek abban, hogy a könyvekkel meg lehet változtatni a világot.” A szivárványgyermek jó példa erre. Egy csodálatosan szőtt mese, egy hétköznapi mese, melynek segítségével a hihetetlen finomsággal megfogalmazott történet a lelkünk mélyéig hatol, anélkül, hogy érzelgőssé válna.