Elúszik, beköszön

A rövid versek, az epigrammák, haikuk, romantikus fragmentumok költője Zsille Gábor. Nem idegenkedik a poéntól sem, számos rövid verse záródik csattanóval, fut bele enigmatikus zárlatba, épül tulajdonképpen az utolsó néhány sorra (néha csak néhány szóra). Ám alapjában véve nem a bravúros zárlatok teszik verseit jelentőssé, egyediegyénivé. Minden tömörsége ellenére verseiben a leírások, a teljessé kerekített, a pontosan lokalizált kisvilágok az igazán lényegesek, magukkal ragadók (Elnyílnak bőrömön sorban a fények; A szomszéd időnként; Belgiumba utazom; Székek, asztalok; Figyeld, a trafikosnő; Tavaszig semmi stb.). Nem szigorú értelemben vett leíró költő Zsille Gábor, ám legfőbb hatóeszköze mégiscsak a rajz, a költői vázlat, a versgrafika poétikai eszköztára.