Elsodort babaház (Vári Attila versei)

Vári Attilát Lassított lónézés című válogatott novelláskötetéből és Volt egyszer egy város című regényéből ismerheti a magyarországi olvasó. Előbbi három, Romániában megjelent könyve elbeszéléseinek javát gyűjtötte egybe, utóbbi újrakiadás volt, és szigorú számadással zárult. Verseskötete egyik ciklusa, a Változatok ütő és védekező hangszerekre, régebbi könyvének egy részét tartalmazza, valamint az áttelepülés és otthonteremtés gyötrelmes időszakában írott újabbakat.
Vári Attila a múltban és a messzeségben elmerült szülőföldet építi újra verseiben, felhasználva annak tájait, tájszavait, legendássá vált alakjait, dalokat diktáló régi ritmusát. Álombeli, magányos utazóként a gyerekkorban és a szerelemben, valahol a költőket idéző Radnót és Adyfalva között, az erdélyi irodalom jó hagyományaihoz és önként vállalt szerepéhez híven, az anyanyelvével védekező, temetőit költöztető közösségről akar szólni. "Bizonyára olvasóim rájönnek majd arra - vallja -, hogy vannak publicisztikai düvel megírt versek is ebben a kötetben. Egy elsodrásra ítélt babaházban nem lehet palotabált tartani."