Tarkódnak fordítva

Szokoly Tamás - a sokáig amatőr, majd profi színházi ember, rendező - régóta foglalkozik versírással. De nem akart költő lenni, versei elmélkedéseknek, életére való reflexióknak, belső élete öntisztázásának készültek, nem az olvasóknak. Most mégis összeállított egy kötetrevalót lírai darabjaiból, mintegy belső gyónásként, szellemi-lelki fejlődése dokumentumaként. Versei (Karácsonyi jelenés; Kozmikus magányban; Az idő ellen; Tisztult ingben; Magyar etűdök; Ragyogás feketében stb.) valóban nem igazán "profi" költői teljesítmények, annál megragadóbbak emberi dokumentumokként, egy életút sajátos, sokszor rapszódikus lenyomataiként, egy bölcselő-elmélkedő hajlamú, de a mámort, a szenvedélyt, az emberi gyarlóságot is mélyen ismerő, magában is fellelő férfi vallomásaiként. - A hangsúlyozottan személyes, kitárulkozó "önéletrajzi fogantatású" líra kedvelőinek ajánlható elsősorban.