A romantika posztulálása - Spleen

Szalai Zsolt és Sütő Csaba András kötete „ikerkönyv”, mely magán viseli a kor és a barátság adta genotipikus jegyeket, de a fenotípusban rejlő különbségek is nyilvánvalóvá lesznek az együttes fellépés során. A posztmodern játékosság keretében szólal meg a magyar költészet emlékezete, melyet nemcsak afféle versbéli zárványként színre lépő monolit emlékműként állítanak olvasóik elé, de nagyon is eleven, működő és sok esetben szellemes átírásait adják különféle korok versbeszédének. Ám a különbségek is szembeötlenek. Szalai Zsolt a német (kora)romantika hatásáról tanúskodik, a klasszikus eszmények megszüntetve-megőrzése mellett tör lándzsát, míg Sütő Csaba András inkább az angol hagyomány talaján állva közvetít a mai angol nyelvű tömegkultúra, az angol lírai tradíció és a magyar művelődésszerkezet különféle rétegei között. Mindkettejüknél filozófiai kérdések és a magas kultúra egyéb elemei ütköznek a reklámok és a dalszövegek világával, hogy különös, figyelemre méltó együttesként lépjenek fel önálló(sulásra törekvő) versbeszédeikben.