Alkotó szegénység

A fiatal erdélyi irónemzedék, amelyet tágabb értelemben a »második nemzedék«-nek nevezhetünk, nehéz viszonyok között nehéz feladatot kell megoldjon. Igyekszik leszámolni az első nemzedék által hirdetett romantikus transzilvanizmussal, amely nagymértékben hamisnak és irodalmon kivüli szempontokat szolgálónak bizonyult és amelytől lelkének alaptermészete idegen. És ugyanakkor nagy akadályokkal találkozik, amikor a maga felfogását akarja kinyilvánítani, amely reálisabb életszemlélet és a magyar népréteghez való közeledés jegyében áll. Az öregeknek, akiknek ma még befolyása alatt van az irodalmi közvélemény erkölcsi és a kiadók anyagi tőkéje, mostoha gyermekként kezelik ezeket a fiatalokat, ami érthető is, hiszen egy nemzedéknek, vagy irodalmi irányzatnak nem lehet keserűbb csalódása, mint ha arról kell meggyőződnie, hogy nem talál utódokra és követőkre.