Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Kettétört toll
- 82 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Bagolyfészek Antikvárium
Kedves Olvasó!
Egy pályakezdő ifjú költő első verseskönyvét tartod a kezedben... így kezdeném, ha ezt az előszót akkor írnám, amikor a kötetben található utolsó vers született. S most, harmincöt évvel később, most is így kezdem, de valamit előbb el kell mondanom.
Az ifjú költőt, S. Meggyesi Jenőt, polgári nevén Weisz Jenőt én 1955-ben ismertem meg. Az ifjúi álmok, a költői ambíció, a tenniakarás sodortak egymás mellé bennünket, s kezdődő barátságunkat hamarosan a kaposvári ÁVH, majd a Somogy Megyei Bíróság pecsétje hitelesítette. Harmadik vagy negyedik személyes találkozásunk már a vádlottak padján történt, ahol velünk együtt ott ült két volt csurgói iskolatársam, Zsovár József és Horváth Imre is.
Tizenkilenc-húszévesek voltunk, egyikünk sem volt még költő, de mindnyájan verseket irtunk már évek óta, költők akartunk lenni. Falusiak, somogyi parasztok gyerekei voltunk, közelről láttuk, magunk is szenvedtük a magyar parasztság, a leigázott ország meggyalázását, kerékbe törését, kirablását. A szelíd, a természetről, a családról szóló gyerekkori, ifjúkori verseink egyre inkább politikai töltésűek lettek, egyre komolyabban vettük a hagyományos magyar költői szerepet, amelyről az iskolában tanultunk. Zsovárral, Horváthtal mi már Csurgón „illegális" irodalmi kört alakítottunk, „folyóiratot" adtunk ki. Örömmel mentünk hát a nagyatádi kultúrházba 1955. január 30-án, ahová S. Meggyesi Jenő hívott meg bennünket, s ahol akkor megalakítottuk az Ady Endre Irodalmi Kört.
Ismerkedtünk egymással, tanultunk egymástól, könyvet akartunk kiadni. Persze nemcsak a versekről, hanem a sorsunkról, a politikáról is eszmét cseréltünk. Inkább ösztönösen, mint tudatosan lázadtunk az erőszak ellen, bár ma is elcsodálkozom azon a széles látókörön, naprakész tájékozottságon, bátorságon, amelyet akkori verseink, leveleink, ügyészségi, bírósági irataink mutatnak. Igaz, a versek is inkább dokumentumok, mint költői teljesítmények, - a költői pályakezdés, és a fele Európát nyomorító diktatúrával való szembenállás dokumentumai. De a hatalom dicstelen képviselői 1956 októbere előtt egy évvel már egy pisszenésre is a fegyverükhöz kaptak, s ezektől a nyilvánosságra sem jutott versikéktől is halálra rémültek, s lakat alá tettek bennünket.