Hovavonatozni - Versek

Hovavonatozni? Nem tudom. Ki, hová… Állomásokig, és végállomásokon túl. Lírai terepekre, hol könnyen botlik a gyakorlatlan. Belső tájakra, nagy elődök szellemhazáiba. Ha lelépünk is a vonatkocsiból, zakatol tovább a gondolatfolyam első eszmélettől végső eszméletvesztésig. Néha sorompók csukódnak le, ahogy suhanunk, néha elgázoljuk a gyanútlanokat, de robogunk, száguld a belső képözön, a szuperexpressz nem lassít: csak akkor, ha a masiniszta megérzi azt a pillanatot – mikor a még csak átcsap már csakba. De ez egy hökkenés csupán. Kavics a sínen. Ami elugrik, vagy kvarkokká hullik szét. Ahogy minden döbbenet elenyészik az utána következő végtelen unalmában… De addig hovavonatozunk…