A múlhatatlan ma - Dedikált

Tépőzáras felhők alatt él egy ifjú, és – saját bevallása szerint – tanulja a várakozást. Ebben a versvilágban sánta koldusként lopakodik a csend, a versek néha romantikus helyszínekre viszik az olvasót, máskor az álmok, látomások világába, időnként pedig, némileg ritkábban, játékos hangot ütnek meg. Merényi Krisztiánnak fontosak az olyan értékek, mint a szeretet, a barátság, a szerelem, ezért ezek köré építi verseit. Egy tiszta ember vívódik itt a kor ellentmondásaival, s tömör képekben ki is tudja fejezni a feszülő ellentéteket: „Lásd, parázsba lépek. Kérnek, ne kiáltsak" – írja. Fiatalos túlzással ilyen sorokat vet papírra: „Jelentős sehol nem volt életem". Vagy: „Érdekes halott vagyok”. Szerintem élőnek is érdekes. Sőt: költőnek is érdekes ez az ifjú, aki tépőzáras felhők alatt tanulja a várakozást.