Soha ne kérj bocsánatot

Kovács katáng Ferenc verseinek tudat- és érzelemrétegei alatt a nosztalgia egzisztencialista hegyvonulatai domborulnak. A történelem családi képekben bukkan fel, mondat-ereklyékben jelenül meg. Hétköznapi eseményeket elevenít meg költőnk olyan őszin-tén, hogy ez az őszinteség az olvasóban a fájdalommal már határos, erőteljes érzelmi feszültséget teremt. A szerelem, mint lavina sodorja, temeti maga alá az emlékeket. Az idő tenyerén pedig, mint világi színpadon, a költő egyszerű ügyességgel mozgatja szereplőit, meneszti őket a tér dimenzióiba, hogy megmártózzanak a múlt és a jelen vizében. A versekben a lelki gesztusok sejtelmesek, légiesek, a metaforákban makacsul lüktet a gondolat. Aki olvassa őket, biztosan átveszi líraiságuk szívverését.

Böszörményi Zoltán