Tovább a történet

"Formát ölt és elavul: íme, az alkotás alapritmusa. E szemet szúróan egyszerű lüktetés valójában egy reménytelen, komplikált és szakadatlan összecsatolási kísérletnek falaz: az időbeni keresi az örökkévalót.
Amikor a természet elpusztít magából egy darabot, egésze tervét valósítja meg: újjászületik.
Fölfedezni a valóságot szétszórtságában: ha ez cél lehet az alkotó számára, csonka isten ő, aki sosem kitellő műve fölött mereng. Ugyan mit is értene a természetből, amely mind különb s különb erőfeszítésekre hajlandó az egész érdekében! A természet valódi bensősége az, hogy igaz. Ha szép, hát szép, ez csak ráadás. Üzenete új és régi egyszerre, és amilyen szép, ugyanolyan kérlelhetetlen; benne, vele pusztulva is muszáj az újjászületésre fogadni.
Tovább a történet.

(A szerző Egy fiatalember a Nyugatból című esszéjének részlete)"