Az etruszk utas - A tengeri csikó éneke

Érzem, változóban a világ. / Lassan már semmi sem önmaga szól a versbéli etruszk ifjú, Aplu, népének és kultúrájának alkonyán. Váteszként egyszerre látja a dicső és harmonikus etruszk múltat és a közelgő pusztulást, a beolvadás előjeleit, ahogyan a magasabb kultúrát bekebelezi az alantasabb, ám potensebb rumai.
A versciklusokban minden egyes etruszk versre egy mai magyar ifjú vallomása felel, aki felkerekedett, hogy vágyott Itáliájában, az archaikus emlékszilánkok közt nyomát lelje annak a bizonyosságnak, annak az időtlen aranykornak, amit évezredekkel korábban már Aplu is elsiratott. A versciklusok (idő-) utazásaiban Aplu a múltból tart a barbár jelenbe, a magyar ifjú pedig egy későbbi barbár jelenből utazik a múltba.
Hegyi Botos Attila (1970) író, költő, ökológus, zenész. Budapesten él. Előző kötete: rögnyi Ég áldozati énekek (2011)