Csordultig lebegéssel

Szerkesztő társai ugratásának szándékával indult 1990 tavaszán Gittai István prózai karrierje. A Kelet–Nyugat hetilap pályázatára küldte be egy ifjú, ám fiktív hölgy, Barabás Eszter nevén első araszosait elbírálásra. Még a díjátadás előtt magát leleplező szerző ezt követően – megszakításokkal – bő egy évtizeden át publikálta különböző lapokban egyre-másra születő rövidjeit, melyekből három kötet is megjelent. Fő érdemes, rövidjei sikerének titka, hogy rátalált arra a könnyen felismerhető egyéni nyelvre, amit következetesen használ. Érdekes jelenség: az araszos esztendőkben teljesen elhallgatott a költő, elapadt a versíró kedv, majd a kétezres években, Gittai István a prózáról tartósan visszavált a költeményekre, mindmáig sajátos műfajú naplót vezetve. Mikrovilágok színes forgataga bomlik ki előttünk, néhány mondatban is teljes, kerek történetek, szerethető hősök, meghökkentő helyzetek váltogatják egymást, vissza-visszatérően- Költőiség és humor szerencsés találkozása a groteszkben.