Benned lakozik

A vers mindig tükör is: lehet sík vagy görbe, de a beletekintő magát keresi benne, s abban a másikban, aki szembenéz vele, azt kutatja, vajon azonos-e önmagával, s ha nem, fellelhet-e közös, netán eltérő vonásokat. Olyanokat, melyeket tovább építgetve megtalálja énjét. Mert az a legbensőbb vágyunk, legfeljebb nem jutunk el a kifejezésig, csak annak vágya él lelkünkben. Bódi Irén versei is efféle tükrök: ott van bennük az az arc, melynek viselője vívódó, önmagát és környezetét aprólékosan kutató ember. Nem a hétköznapok rohanó, már-már elgépiesült embere, hanem az a ritka lény, aki képes kiszűrni a megannyi rossz, megalázó hangulatot, érzést gonoszul csorbító negatív élményzuhatagból azt, ami hittel, lélekerővel elkerülhető, s képes helyére odacsempészni egy ritka vendéget: a szépséget, az emberi jóságot.