Idegpályáim emlékezete

" Megmondom őszintén, olyan furcsa ez az egész, az emlékeiben olyan dolgokat szokott őrizni az ember, amik már nincsenek, vagy elérhetetlenek, viszont ott minden tégla áll, esetleg a gömbakácokat ültették újra ott, amit én piacsornak gondolok. Jártam már a világ pár szegletében, mégis egyre erősebben gondolom, hogy ott, ezek között a díszletek között történt a legfontosabb, "ott dőltem el", és ez nem Budapest, amit mindenki ismer, hanem egy apróság, amit csak kevesen ismernek. Álma sok lehet az embernek, de múltja csak egy. Meg öregszem is, lassacskán."