Igaz mesék - Dedikált

Az Igaz mesék – frappáns cím, a fikció és a valóság kettőse – értékét a prózák adják, de nemcsak azért, mert – ahogy a szerző lánya, Németh G. Beáta írja az előszóban – "a múlt öröme és búja elevenedik meg előttünk, a paraszti sors nehézségei karöltve kabaréba illő mókás jelenetekkel… miként az élet folyik mindenütt…", hanem azért is érték ez a kis kötet, mert példát ad a szülőföld szeretetéből, és példát mutat az emberségből is.
Egy letűnt, eltűnt paraszti világ és életforma rajzolódik ki a történetekben: "Egy kis vadvirág illata, egy hamvas szilva kékje vagy egy dallamtöredék a rádióban, mind-mind olyan régi emléket tud elővarázsolni, ami gazdaggá teszi a lelkemet. "
Az írónő többnyire mások eseteit meséli el, tanúi volt ezeknek, vagy hallotta őket, de a saját, átélt élmények, találkozások, emlékek is kicsendülnek a sorokból. Némethné hangulatosan "sztorizik", ráérez a lényegre, a hangsúlyos helyzetekre. Nem ábrázol erőltetetten, inkább közöl és leír; ez alól talán a Sorsfordító idő című novella a kivétel motivációs háttere miatt.