Golgoták és kisdedek

Hiszem ​és vallom, hogy az ember attól ember, hogy gondolkodik és a gondolatait valamilyen úton-módon átadja, megosztja másokkal.
Van, hogy csak a piacon beszélgetve és van, hogy leírja és ha a sors is úgy akarja akkor könyvbe varázsolja.
Én is így tettem. A lelkemet bele varázsoltam a Golgoták és kisdedek címen megírt könyvbe amit most megosztok Veletek, Olvasókkal.
„Szeretettel ajánlom a Golgoták és kisdedek címen megjelentetett novellás-kötetemet. Nem csak azért, mert szemet gyönyörködtetően szép maga a könyv is, hanem az írások is lenyűgözően emberiek, hisz minden sora rólunk, róla, rólatok íródott, minden téma az életből merítődött. Egy kis ízelítő:

„… leszálltam a Táncsics utcai megállóban. Ő is. Innentől’ elvesztem. Volt madárcsicsergés, volt kikelet, volt minden szép és jó, még harsona is, csak józan ész nem volt. Számomra innentől’ csak két időszak létezett. Tamás előtti és Tamás utáni. Természetesen a Tamás előtti időszak volt az, ami elvesztette minden jelentőségét.” /Kékmadár/

"Anyósom és szülei a Benes dekrétumnak „köszönhetően” települtek be Tótkomlósra Alsószeliből. Alsószelinek pedig, mint katolikus ajkú magyar falunak, Szent Rita volt és ma is az a védőszentje.
– Ha lány lenne a baba, nem lehetne Rita a neve – nézett esdeklőn Sidó mama, párom nagymamája, egy családi látogatáson." /Golgoták és kisdedek/”

"A bősz’ apák összefogva, egész kis lányőrséget szerveztek, a polgárőrség mintájára.
De igazán ez sem segített, mivel nemcsak szép volt a büdös kölök’, de kedves is, és valljuk be, a lányok sem voltak igazán megrémülve a Richárd-féle „zaklatástól”. /Porsche/