Körfolyosó

Hány óvatos, tapintatos szavunk van a száműzetésre? A száműzöttre, a kitaszítottra? Rengeteg. Ám egyik sem illik Hegedűs Imre Jánosra. Az ő kényszerű emigrációja – magasabb szempontból, a szellem határtalan birodalmából szemlélve – meg sem történt. Magasabb szempontból? A szerző megácsolta a magyar kilátótornyát, s igazi gazdaként, nem fizetett strázsaként rója naponta a csúcs köré épített körfolyosót, s a magasból szemléli mindazt, amit meghódított: valóságos birodalmát. A virtuális haza, magasban és mélyben, a szellem birodalma, azé a kisajátíthatatlan magyar szellemé, amelyet a transzszilvanizmus érlelt megértővé, bölccsé, ugyanakkor szigorú – elsősorban önmagához szigorú – ítésszé. Mindannyiunk örök Tanár Ura sétál az őrhelyen, tudjuk, ránk is figyel, amikor tekintet múltat, jövőt fürkész. Ha megszólal, nekünk szól, de a dicséret és az intés visszhangja időtlen.