A fülem mögött

HGy hallatlanul széles körű és sokágú művelődéstörténeti s azon belül filozófiai ismerettel rendelkezik mind az európai antikvitás, mind a közép-és újkor kultúrájából. Kapcsolódik ehhez a buddhizmus s India bölcseleti, vallásbölcseleti gondolkodásának, s nem utolsósorban korunk természettudományának beható tanulmányozása (...) A jelen korból Heideggeré a leggyakoribb név, de Husserlé, Jaspersé, Whiteheadé, Wittgensteiné, Collingwoodé, Bergsoné, Russellé és W. Jamesé is vissza-visszatér. E sokszor szereplők közül egyesek mint felfogása elődei, mások mint gondolkodása serkentői, ismét mások-a maiak közül például Heidegger- mint vitáinak kiváltói vannak gyakran jelen. Megkönnyebbülten veszi az olvasó tudomásul, hogy az utolsó fél század egymást váltó, többnyire fél évtizedig tündöklő divatnevei, Adornótól Derridáig, Lévy-Strausstól R. Barthesig hiányoznak a regiszterből (...) Vitája a jelen korszak körül tán ezért a legharciasabb Heideggerrel. Nem tagadja a freiburgi filozófus hallatlan probléma érzékenységét, még kevésbé irodalmi szenzibilitását, legkevésbé roppant nyelvi leleménykészségét. Egészében a német-mint mondja- „nagyromantika" kései követőjének tartja. Úgy véli azonban, hogy érzékenysége ellenére, bár érinti a kérdéseket, igazában kitér előlük, és lenyűgöző nyelvi szuggesztivitásával azt a látszatot kelti, mintha megragadta volna őket, sőt, választ is adott volna reájuk. Ezt a létbe Vétettség tézisén mutatja Határ: Heidegger nem tételez fel felsőbb erőt, pontosabban úgy sugallja ezt a nem-föltételezést, hogy mégis ilyen erő érzete keletkezzék. S a létező helyzetének tragikus vonása abból a beállításból származik, mintha a lét eleve ellenségként, erősebb ellenségként nézne véle szembe. S annyira belébódítja önmagát is a saját szóbűvészkedésébe, hogy kényszeresen prófétál, s hiszi, hogy valóban ontológiai fogalmakat alkot, s azokkal dolgozik (...) A filozófiának közvetlen politikai haszna ritkán van. A filozófia nem ideológia. Az ideológiák a falon belül érzik már magukat, az ideológiák már minden tudni érdemest tudni vélnek. A filozófia igazi haszna, ma különösen, abban áll, véli Határ, hogy a„maffiák élelmesség-lelkületével, mentalitásával, cinikus agnoszticizmusával szemben ébren tartja a nyugtalan keresés kötelességét, az örökös önészlelés keserves kritikáját és magatartás-terem tő méltóságát. „Visszatérés a filozófiához" (Németh G. Béla írása a szerző ÖZÖN KÖZÖNY c. munkájáról. Kortárs, 1993 november.) Közismert tény, hogy a kommunizmus alatt száműzetésben élt magyar írók közül HGy hozta létre a legterjedelmesebb életművet. Rendkívül sokoldalú munkásságát csakis rendszeres feldolgozás után lehet majd kellőképpen méltatni. Mivel ennek a feladatnak az elvégzése önálló könyvet igényel, ezúttal a rendkívül termékeny szerző tevékenységének mindössze egyetlen kis szeletével foglalkozom (...) H.-nak majdnem minden szövegében gyakoriak a kitalált szavak, szójátékok, felsorolásszerű és módosított idézetek, mint ahogyan a nyugati kultúra hanyatlására vonatkozó, alighanem Spengler ösztönzését mutató utalások is. A versekben a sorrend-változtatásos ismétlés különös hangnemet teremt, mely olykor Gertrúd Stein mondattani játékaira emlékeztet. A szokatlan szóképzés, több szónak Joyce-ra emlékeztető összepréselése is egybekapcsolja a lírai verseket a történéses művekkel (...) s ilyenkor az olvasó joggal érezheti, mennyire alkalmatlanok a műfaji megkülönböztetések Határ szövegeinek minősítésére. Bármennyire szoros is azonban az összefüggés a Urai s a nagyobb terjedelmű alkotások között, az előbbiek helye mégis könnyebben meghatározható: versíróként Határ Weöres Sándor kezdeményezésének továbbfejlesztője (...) Kabdebó Lóránt, ki HGy. egész életművéről készített áttekintést az Újhold-Évkönyv számára, a Golghelóghit nevezte a szerző főművének. E kilencrészes, 1974-75-ben írt mű valóban nagyigényű vállalkozás. A középkori misztériumjátékoknak és azoknak a Menschheitsdichtung-jellegű műveknek a kifordítása, melyek közül a Faust, Az ember tragédiája s a Peer Gynt a legismertebb (...) Bármennyire túladagoltak a Golghelóghi utószavának kifakadásai a kereszténység ellen, fontosságot kell tulajdonítani e szövegnek, mert rendkívüli hangsúllyal összegzik azt az értékrendet, amely HGy. egész munkásságára rányomja bélyegét. ítéletei olyan vétkekre vonatkoznak, amelyek az eszmék jegyében megszervezett mozgalmak tágabb körét is jellemzik. A türelmetlenséget marasztalja el, és azt, hogy„egy kisebbség többségnek deklarálja magát, és megpróbálja,kisebbségnek' feltüntetni a többséget, hogy eretneknek nyilváníthassa, és törvényen kívül helyezhesse". HGy., ki élete nagy részét Angliában töltötte, különös módon nem a szigetországban kedvelt alulfogalmazást, de ennek éppen ellenkezőjét műveli. Ezért nevezheti „nem-euklidészi" metafizikának a maga gondolatrendszerét. Számol azzal a lehetőséggel, hogy nem a Gonosz a legfőbb elv, hanem „a létesülés kényszerének (moráliákat nem tartalmazó) lénytengerei Ez számára annyit jelent, hogy összefüggést lát a célelvű időképzet és az újszerűség eszménye között, és mindkettőt elutasítja: „a »haladása- igazában soha nem definiált és még definiálatlan formájában is megrendült-elméletének híve nem vagyok, és a modern ember kétesértékű címére igényt nem tartok". Következetességét dicséri, hogy hosszú pályafutása során ragaszkodott ehhez az alapföltevéséhez. A Heliáné és a Golghelóghi kapcsolata is nyilvánvaló. A regényben (...) Sz. Viktor egyik levelének élén ez a mondat áll apró szedéssel, mintegy jeligéül: „Ó- semmivel sem vagyunk jobban a jövőbe látó és kevésbé fanatikusan tévedő jósok, mint a végítéletesek és az olasz dómok reszkető tömegei, akik az ezredik évben hiába várták az utolsó ítéletet és a Krisztust". Ezt az állítást akár a Golghelóghi kiindulópontjának is lehetne tekinteni. TARTALOM
Bejövetelre 7
ÍRÁS HIÁBAVALÓSÁGA
(Aki odáig süllyed) 13
Az „irály" 13
Az új magyar irodalom csillagai 14
Kamasz-líra 15
Elkalandozás 15
Az író, mint titillátor 16
Az irodalom a politika szolgálólánya 16
Búcsúlevél 17
írói gyalogszer-avagy a poroszkáló fátuma 17
Vásárjelenet 17
Milliméteres titánok 17
Szószólóim- akik félreértenek 18
A pesszimizmus tömegmészárlása 19
Rendetlen elmék divatja 20
Posztmodern nyegleség 20
A poszt- 20
„Posztmodern" 21
Olvasmányemlék 21
Örökhagyás 21
Mr. Tipikus 21
Zenezombi 22
Ezer decibel 22
Irodalmárok (I) 22
Irodalmárok (II) 22
„Bugaci avantgarde" (Márai) 22
Lingvafrankócia 22
Százezer ártézikút 22
Kínos meglepetés 23
Céltalan kárpálás 23
Koldus-irigység 23
Meghívott halál 23
Elutasítás-olvasatlanul 23
Made in Hungary 24
Jelzőkaró 24
Bogár a piedesztálon 24
Irósors 24
Az éjszaka rettenete 25
Élet a késő bánat jegyében 25
A hungarológia éjszakája 25
Tintaközvetítés 25
Visszapillantó tükör 26
írás hiábavalósága 26
Mozdulatlan legyintés 27
Elhallgatni volna jó 27
Ötlábú borjú 28
Képzőművészet 29
Modemkori könyvtekercsek 29
Körömrágás 29
Csacsifogat 31
Isteni Színjáték-Emberi Komédia 35
Lelki komfortáció 39
Keserű futurológia (I) 39
Keserű futurológia (II) 40
ÁLLADALOM ÉS TÁRSASÁG
Ezredforduló 45
Világi eretnekségeink 46
Megrontó hatalom 46
A hazudozás mint foglalkozásártalom 47
„Populizmus" 47
A „link" 47
önismeret, mely önmaga hiányából áll 47
Betört fejű igaz ember 47
Kéjenc nemzedék 48
Visszaélés a kegyelettel 48
A kommunizmus kétezeréves gyökerei 48
A kínai „kulturális forradalom" dísztemetése 48
Zagyvalékfilozofémák 48
Az én kozmopolitizmusom 49
Szellemszemekkel 49
Bolygóközi távolodás 49
A tegnap emberei 50
Angol közélet a hatvanas években 50
A lerázhatatlan múlt 52
Mindenki-gondolatolvasója (I) 53
Mindenki-gondolatolvasója (II) 54
Mazochista emberiség 54
Dominanciaváltás 55
Babonázó aranykor 58
Oroszlánba ojtott antilop 59
Potyautasok 50
Egy akol egy pásztor 60
A mit-sem-tanuló mit-sem-felejtők 62
Odüsszeusz és az Ifjú Bunkó 62
Az én „szocializmusom" 63
Azonosulások 64
Az azonosulás mániája a börtönben 65
A Gonosz gonosz Szentháromsága 66
Zsigeri reakció 67
Amit a politikusok nem tudnak 69
Atombanditák kora 71
Termeszek tanulsága 71
„Pótolhatatlan veszteség" 74
Szükség-utópia 75
Neo-ludditák 77
A politológia diadala- a demokrácia nyomorúsága (I) 77
A politológia diadala- a demokrácia nyomorúsága (II) 78
A jövő „aranykorszak"-fejezetéből 80
Mentalitások találkozása 81
Génszerelés-gyámállam 82
VILÁGCSÖD 84
(1) a politikusok elhírhedt mestersége 84
(2) az ellentársadalom népszerűsége 85
(3) a törvényalkotta előzékenység túlbuzgósága 87
A szabadságeszme fundamentalistái 90
A szembenállás a judaeo-iszlámmal 93
Válaszút: „vagy-vagy" 93
Halvaszületett kísértetek 94
Akartok csatavesztést? (I) 95
Akartok csatavesztést? (II) 96
ÍRÁS TUDATLANSÁGA
Madarat tolláról 101
A manichaeizmus diadala 101
Dícsértesség a Jó Hiánya" a Mennyekben 101
A Ragadozó Ájtat fantáziája 102
Póruljárt materialisták, elpárolgott materializmus 102
Felismeréseink lapidaritása 102
Emléke öreg szívemben 104
A „Felső Tízezer" (I) 105
A "Felső Tízezer" (II) 106
A „Felső Tízezer" (III) 106
A „Felső Tízezer" (IV) 107
A-gnosztikus 107
Írói magatartás 108
Erős várunk a cirkularitás 108
A gondolatok földrajzi változása 109
A bátorságról-hogy szembenézzünk tulajdon gondolatainkkal 109
Istenkeresők 110
Csontravetkőzés 110
Az analfabéta művészet fejedelmi privilégiuma 112
Holló a hollónak 112
Megváltók-vallásalapítók magasabbrendű írástudatlansága 112
A hitetlenség tetszelgése Tamásnál 112
Kierkegaard margójára 113
Kierkegaard- ha ma élt volna 113
Kétféle mértékkel: csakis 114
Helyreigazítás 114
Nem is volna bolondság 114
Az érem másik oldala 115
Ál-Messiások, Igaz-Imposztorok csillagászati költségei 115
A blaszfémiához való j og 117
Food-chain 121
A „Teremtés Harmóniája" 121
A térítés parancsa, a megtérés kötelessége 122
Amit a vallásoknak köszönhetünk 122
Közhelyek torlódása 122
A vallásmániák üzemanyaga 123
Három „világbolondja" 124
A fundamentalista csecsemő 124
A tudás felfuvalkodottsága 124
Vahabita eretnekség 124
Igazhívő mozlim 125
Egyiptomi sötétség 125
A Nyugat-válaszúton 125
Az iszlám fénykora 125
Hitregék kártékonysága 127
Vallások-diktatúrák 127
A judaniták- avagy a „Világ Világossága" 128
A Testvéröccs- a Mindeneket Megítélő 130
Csodáról-csodamívelésről 130
Domináns és recesszív 131
Sevallásúak tömeg-máglyahalála a napirenden... 131
Halálnemet választani 131
Kimérák szentháromsága 132
A hintó előállott 134
Hunniában-hunul-hunoknak 135
HÁROM DIALÓGUS
1. Pons Asinorum 137
2. Sancta Simplicitas 144
3. Lépcsőházi gondolatok-a harmadik ezredforduló
címére 150
Kínai legenda 162
Kísérleti lombik 165
A szellem katedrálisa 165
Az én karóm 166
A förmedvény mint műforma 167
Előlegben 167
NYELVEMLÉK-FILOZOFÉMÁK
Szuszpendálva lebegünk a létben 171
Atlantidák 173
Világszemlélet a mitologizmák fosóhomokján 174
„Dionysus der Gekreuzigte" 174
Ódium Poeticum 175
A Clovis-paradoxon 175
Milton-a szemiológia előfutára 177
Poszt-Epikuroszi parafrázis 178
Van-e flastrom az elmúlás sebére? 178
Van-e betegség a halálon túl? 179
Üvegszekrényben tükröződünk 179
Az azonosulás mániája mégegyszer 179
Budapesti villáminteijú 180
Találkozás 181
Plotinosz és az optikus reflexív 182
A fénytartomány 183
Végső igazságaink 185
Utóélet az emlékezet dimenzióin 185
Új közeg (I) 185
Új közeg (II) 185
A csodálkozás kimeríthetetlen fonása 187
„Csalódtak a tudományban" 187
Nyugati kancsal-látás 188
Pürrhoszi vereség (I) 190
Pürrhoszi vereség (II) 190
„Karizma" 191
Álom és fenomenológia 191
Potyautasok 191
Leibnizi karikatúra 191
„Mond a Balgatag az ő szivében" 192
Anzelmusz címéie 192
Mezítlen vallomás 193
Apró adalék gondolkozástörténetünkhöz 194
A mi cirkuszunk 194
Jean Guitton 194
Álom-kozmogónia 195
Cioran (I) 195
Cioran (II) 196
Wittgenstein (I) 196
Wittgenstein (II) 196
Életleckeórán 197
Leibniz darwinizmusa 197
Vasbetonbordély 198
A „fagyasztott fejű" milliomos 198
„Halálból visszatérők" 199
Életkor-korrelata 199
A Jónak objektív valósága nincs 200
Fáradtgőz 200
Sistergés 201
A szongária-pók hálójában 201
Megválaszolhatatlan kérdések 202
Lábjegyzet, amely mázsákban mérhető 202
A „lelkes" és a „lelketlen" lény paradoxona 202
A kvantumelmélet térhódítása 203
Az enciklopédisták ideje 204
„Meg"-és „fel" 204
Sötét üzelmek 204
Nyelvi idiotizmusok 204
Torinói találkozás 206
Emberóra 211
Az utolsó gondolatkísérlet 211
Az Argumentum Inconcussum: világunk adottsága 214
A valóságérzet mint magatartásmeghatározó 214
A „kezdet" misnomere (I) 215
A „kezdet" misnomere (II) 216
A teremtéselmélet idétlensége 217
Dekonstrukcióink hiábavalósága 217
A tudatlanság törökfürdőjében 218
Kétszintes tudatlanság 218
Viszolygásunk az alogikontól 218
A filozófus vágyálma 219
Meddőhányók eltávolítása 219
Ár ellen 220
Hátrafele-utazás 220
Csodák inflációja 222
Az egyedi ember 222
Ontológiai élcelődés 223
Titkos kéjelgések 223
Hiú remények nosztruma 223
Áldott vakság 223
„Maya Fátyla" 223
A "létbevetettség" keserű seprője 224
Protagoreus látásmód 225
Szellemünk pondióféreg-mozgása 225
Impermanencia 225
„Posztmodern" lényeglátás 226
Gyalázatos szentháromság 227
Doxológia 228
A racionalizmus hátbatámadása 229
Egyszakaszos filozófia 229
A hitetlenség hatványain 230
Fülcsengés 230
„A racionalizmus takarodót fúvat"...?! 231
Kincses közhelyek 233
Egy régi szinopszis 234
Árulás-Elárultatás 241
Misztikusok 241
Új kazuisztika 242
Repetitív szövegek 243
Póz (I) 243
Póz (II) 244
Az időtlenség partjain 244
Az elme alaptévedése (I) 245
Az elme alaptévedése (II) 246
Magánvélemény 247
Leértékelő átfogalmazás 247
Szűk határok között 247
Özön közöny 247
Kimenetelre 249
Név-és tárgymutató 253