Ezüst óriás

Albert Gábor novelláinak hősei - legyenek azok egy falusi, sváb lakodalom vendégei, az egykori kuláküldözés ártatlan áldozatai, vagy egy szinte időtlen (időtől független) családi, pszichológiai dráma aktív és passzív résztvevői - sorsukon keresztül azt a kérdést fogalmazzák meg, hogy kik vagyunk, milyen rejtelmes az emberismeret és főként az önismeret labirintusa. A szerző az egyetemesre, a teljes, a látható és azon túli valóság megragadására törekszik. A belső monológ, a lírai látomás, a szinte már tudományos okfejtés együtt jelenik meg írásaiban az irracionális és groteszk elemekkel, a humor és a személytelen leírás tőszomszédságában. A címadó novella - Ezüst óriás - metafizikai síkon, az emberi léten túli lét értelmét feszegeti. Ennek tükrében, hatására és kisugárzásában a kötet egyéb írásai is átlényegülnek, s metafizikai perspektívát kapnak. Ebben az értelemben mondható, hogy Albert Gábor novellisztikáját a metafizikai realizmus jellemzi. A különböző módon megformált írásokat ez a szellem, a belőlük sugárzó magatartás és az élet feltétlen tisztelete kovácsolja egységbe.