Veronica, avagy "a macskák kiszábíthatatlanok" - Adalberto feljegyzései

Angela Nanetti az ifjabb olasz írónemzedékhez tartozik, bár mindössze másfél évtizedes pályája alatt minden valamirevaló nemzetközi gyermekirodalmi díjat megkapott, az Andersen-díjtól a Legjobb Szerző-díjig. Két kisregényeben most kétféle módon, de ugyanazt írja meg: milyen gondjai vannak egy kiskamasznak a szülőkkel, a világgal, az iskolával, a haverokkal – akkor, ha lány az illető (azaz Veronica), illetve akkor, ha fiúnak született (azaz Adalbertónak).
A lány: Veronica kilencéves, imádja az állatokat, macska, hal, hörcsög él náluk, s a regény végére még egy kis majom is kerül a házhoz. Nem mindig felhőtlen örömére például a nővérének, aki különben is mintha „lekezelné” Veronicát.
A fiú: Adalberto hét hónapra született, nyolcéves koráig csenevész kisgyerek maradt, szülei, nagynénjei úgy bánnak vele, „mintha még mindig inkubátorban élne”. Ráadásul az iskolában is csak nők veszik körül, apácáknál végzi ugyanis az első négy osztályt. Aztán gimnáziumba kell mennie, és most Adalberto a sarkára akar állni: ÁLLAMI GIMNÁZIUMBA AKAR MENNI, ahová az ő erős, bátor, remek focista barátja is járni fog. Adalberto az őt körülvevő nők aggódó sikoltozása közepette megindul a férfivá válás útján.
Az írónő a legkényesebb kiskamasz titkokat is ízléssel, tapintattal, humorral tudja előadni. Akár fíú, akár lány lesz az olvasója – mindenkit meg fog hódítani.