William Shakespeare szonettek (Keszthelyi Zoltán fordításában)

TARTALOM
Hogy a Szépség rózsája mindig éljen 5
Ha negyven tél támadja homlokod 6
Mikor tükrödből visszanéz az arcod 7
Tékozló kedver, mért költöd magadra 8
Szép mosolyod, mit szerte megcsodálnak 9
Ne engedd, hogy feldulja rongy kezével 10
Midőn pirulva ébred napkelet 11
Zenét ha hallgatsz, bánat miért tölt el? 12
Tán félsz, hogy egyszer özvegyed sirat 13
Letagadod, nincs akit szeretnél te 14
A Tiédben növekszel eltünőben 15
Ha az óra elmondta perceink 16
Önnönmagadnak lennél birtoka? 17
Nem bíbelődöm én a csillagokkal 18
Minden, mi nő, csupán rövidke percig 19
Az Időt, ezt a véres kényurat 20
Vajon igaznak vélik más időben 21
Egy nyári naphoz hasonlítsalak? 22
Falánk Idő! Csorbuljon vágyad éle 23
Női arcod a Természet festette 24
Az én Múzsám nem olyan, mint a Másik 25
Hiába mondja tükröm: vén vagyok 26
Mint gyönge színész, ki a színpadon 27
Szemem, miként a festő, rászegezte 28
Aki a csillagok kegyére büszke 29
Mint hűséges jobbágyok, érdemed 30
Gyötört az út, sietve ágyba fekszem 31
Ha nem jutalmaz édes pihenő 32
Ha jószerencse s emberek kegyéből 33
Midőn a halk és édes álmodások 34
Szívekkel ékes szíved nem halott 35
Kiérdemelt napom, ha eljön értem 36
Hányszor ragyogott rám a pirkadat! 37
Ó, mért igértél szépséges napot 38
Ne rágódj már a múltakon: a rózsa 39
Hadd valljam be: egyek nem lehetünk 40
Mint gyönge vén, ha gyönyörködve látja 41
Az én Múzsám miért keresne tárgyat 42
Mikot te szólsz a lelkem jobb felén 43
Tiéd minden szerelmem, fogadd s vedd el 44
Ha szívedtől néha eltávozom 45
Hogy ő tiéd, nem minden bánatom 46
Ha álmodom, lát legjobban szemem 47
Ha durva testem gondolattá válna 48
Mi tisztitó tűz s lebke lég tebenned 49
Hogy látásod varázsát jól megossza 50
Szemem-szivem már békés jóbarát 51
Hogy óvtam én, amikor útra keltem 52
A kor ellen - ha ily idő jöhet 53
Kemény az út, haladni oly nehéz 54
Ha lassusággal vétkezett lovam 55
Olyan vagyok, akár a dús, ki drága 56
Minő anyagból gyúrtak tégedet 57
Ó, szebb a szépség, mikor hű szivek 58
A hercegeknek márvány és arany 59
Édes szerelmem, újuljon erőd 60
Én, rabszolgád, hát mit is tehetek 61
Az az Isten mentsen meg, ki először 62
Serény agyunk! ha nincsen új a földön 63
Mint kavicsos fövenyre könnyű hullám 64
Pilláimat vajon te tartod ébren 65
Az önszeretet bűnös birtoka 66
Az Idő zord kezében összegörnyed 67
Ha látom én: letűnt korok dicső 68
Ha bronz, se kő, se föld, sem óceán 69
Békés halál! Őt hívom sírva én 70
Mért éljen Ő ragályban? Arca fénye 71
Arcára véste rajzát régi nap 72
A szem csodája külső kellemed 73
Ne okold magad, hogyha vádak érnek 74
Mig zord harang zenél, gyászolj te engem 75
Hogy a világ ne mondathassa véled 76
Eljött - figyeld! - vad, zordon évszakom 77
De légy nyugodt: ha megragadja testem 78
Miként a friss falat kenyér a létnek 79
Uj lelemény miért nem áldja versem? 80
A bájaid kopását megmutatja 81
Múzsámul gyakran szólitottalak 82
Amíg csak én esdtem kegyelmedért 83
Ha rólad írok, ó, hogy lankadok 84
Mindegy: sirodra én irok-e verset 85
Nem vagy a Múzsám jegyese, tehát 86
Szépségedet emelné tán a festék? 87
Ki mondhat többet, mint e dús dicséret 88
Megzsibbadt nyelvü Múzsám szótlan, hallgat 89
Ő tette, hogy - vitorlaröptü verse 90
Isten veled! Nekem túldrága vagy 91
Ha lefitymálsz s a megvetés szemének 92
Ha elhagysz, mondd, hibámért, régi ok 93
Gyűlölj! - ha máskor nem - gyűlölj te most 94
Ezt úri rangja, míg a másikat 95
De tedd a legrosszabbat, hagyj el engem 96
Mint megcsalt férj, ugy élek én: szerelmed 97
Ez: tetterős, de senkinek sem árt 98
Mint üszögöt az illatozó rózsa 99
Hibádul róják dévuj ifjuságod 100
Gyötört a tél, midőn oly messze voltál 101
A tavasz is hiába várt reád 102
Így korholtam az ibolyát, a zsengét 103
Hol vagy te, Múzsa? Elfeledted-é 104
Ki igazát a szépnek elvetetted 105
Bár szemre gyenge duzzadó szerelmem 106
Az én Múzsám tehozzád oly szegényes 107
Szépséges arcod vén sosem lehet 108
Az én szerelmem nem szól isteneknek 109
Ha ódon krónikában olvasok 110
Rossz sejtelem s próféta-jóslatok 111
Maradt-e még agyamban szó elég 112
Ne mondd: szívem csalóka, bárha nemrég 113
Ó, jaj! való: bohócot játsztam én 114
Ne szidj! Helyettem Fortunát, a rosszat 115
Jelét a pletyka homlokomra nyomta 116
Búcsúnk óta elmémben él szemem 117
Felhajtja veled-koronázott lelkem 118
Hazudtak mind a régen írt sorok 119
A lelkek házasságát, ó, ne gátold! 120
Így vádolj: - mindent szűken mért szerelmem 121
Ha étvágyunk növeljük jó ízekkel 122
Szirének mérges könnyét ittam én 123
Most hűvösséged megvigasztal engem 124
Gonosznak lenni jobb, ha rosszhirünket 125
Kis könyvedet, mit adtál, tiszta emlék 126
Ne dicsekedj: Idő, hogy változom 127
A Sors mint fattyugyermekét dobálna 128
Ha baldachint tartanom adatott 129
Kedves fiú, boldog kezedben tartod 130
Valamikor nem hívta senki szépnek 131
Zenét ha játszol, én Zeném, merengve 132
Ha csúnya vággyal jóllakott a szellem 133
Urnőm szeme nem olyan, mint a "nap" 134
Mint köznapodban, zsarnokin jelensz meg 135
Szemeidért rajongok: gyászlepelben 136
Átok reá, ki a sebembe vés 137
Nos, Ő tiéd, bevallom, így igaz 138
Sok villi ér körötted s egy Willyd 139
Vágyad vagyok: esküdj vak istenedre 140
Nos, Szerelem, vak bolond, mit teszel te 141
Így szól a kedves: hű, igaz, szeret 142
Ne hívj tanúnak! Hűvösségedet 143
Légy bölcs, okos, miként könyörtelen 144
Nem is szemem szeret, mert látja benned 145
Szerelmem bűn, erényed gyűlölet 146
Nézd: mint a gondos gazdasszony, aki 147
Két szerelem vigasztal és kinoz 148
Szája, mit Ámor alkotott 149
Bűnös földemnek éke, árva lélek 150
Miként a láz, szerelmem egyre nő 151
A szerelem fejembe ily szemet 152
Hogy nem szeretsz? ne mondd ezt ó, kegyetlen! 153
Hatalmadat minő erő uralja 154
Nem ismer bűnt a vágy, ha zsenge még 155
Tudod: szerelmem hitszegő, de kétszer 156
Kis Cupidót mély álom szállta meg 157
A kis Szerelem-isten álmodott 158